„Svédországban éltem másfél évig, ahol rendszeresen néztem az ottani blogot, januárban visszajöttem Magyarországra, és láttam, hogy itthon nincs ilyen” – mondja a duó egyik tagja, Henger Dóra. Ez volt tehát az alapmotiváció, amihez kapcsolódott a személyes érdeklődés. „Mindig lescannelem az embereket, amikor az utcán megyek ” – mondja Dóra, aki rendszerint azzal szólítja le a járókelőket, hogy „Szia, divatblogot csinálok, szeretnélek lefotózni”. Mint kiderült, némelyek kicsit bővebb magyarázatot követelnek, mielőtt beleegyezőleg bólintanak. A bólintások sorozatából áll végül össze az Our Style in Hungary nevet viselő blog.
Magyarországon félünk tőle, hogy megszólnak minket
A képeken ábrázolt világ inkább egy idealizált utcakép, de szerencsére a szerzők nem a szoció műfajban utaznak, inkább az egyedi megjelenésű nőket és férfiakat keresik. A képeket nézegetve a legmeglepőbb, hogy a lefotózott emberek kilencven százaléka magyar (a két blogger kifejezetten törekszik arra, hogy ez így is maradjon).
„Magyarországon csomóan azért nem öltöznek izgalmasan, mert félnek mások véleményétől. Nekünk az a célunk, hogy bátorítsuk az embereket, egyébként pedig saját szórakoztatásunkra csináljuk a blogot” – mondja duó másik tagja, Fiáth Heni.
Nos, a világ szinte minden nagyvárosában rendszeresen frissülő streetfashion blogok – melyek általában jól össze is vannak linkelve – tanulsága alapján másutt kevésbé gyakorolnak öncenzúrát az emberek, mielőtt kilépnek az otthonukból: a skandinávok vagy a japánok például a legbrutálisabb extremitásokat is emelt fővel viselik, és ha nem a bőrnadrágos bajorokra gondolunk, hanem mondjuk Berlin vagy Hamburg utcaképére, ott sem annyira a divat, mint az önkifejezés számít.
Megállítani, megkérdezni, kicsit szerkeszteni és kész
De térjünk vissza Budapesthez, honi streetstyle bloggereinkhez, akik van, hogy akár napi két órát is eltöltenek az utcán vagy partikon. Ezen kívül utazások során vagy munkából hazafelé fotóznak. Utána kicsit dolgozgatnak még a képeken, a paparazzo jellegű felvételeken például kikockázzák a fotón szereplők arcát.
A világ streetstyle blogolásának nincsenek írott vagy íratlan szabályai, előbb-utóbb úgyis mindenki rájön, milyen munkamódszer passzol hozzá leginkább. „Nem követünk szabályokat, szép lassan kialakulnak a dolgok. Látjuk például, hogy az a legegyszerűbb, ha megállítjuk az embereket. És általában szeretjük tőlük megkérdezni, honnan vannak a ruhák” – mondja Heni.
Eltérő munkamódszerek, hasonló végeredmény
Van olyan streetstyle blogger is a világban, aki mindenféle komment nélkül csak a képet és a felvétel helyszínét közli, van, aki mini hitvallást kér a megszólítottaktól divat / saját stílus témában és olyan is, aki villáminterjúkat készít. Mindenki a saját belátása és vérmérséklete szerint cselekszik. Abban az egyben mindenesetre nagyjából egyetértenek, hogy a nonkonformista, stílusos, eredeti, nem a divatot kritikátlanul majmoló, hanem azt saját kifejezési móddá alakítani képes embereket mutatnak be. A városok között klikkelgetve a helyi színezet mögött azért ott figyel az aktuális globális divat is (most például a leggings).A magyar divat középutas
Az egyik legfontosabb kérdés persze az, hogy mit tükröz a magyar utcakép, ha összevetjük a többiekkel: „Szerintünk a magyar divat középutas: megjelennek ugyan a trendek, de nem erősen. Ha például Svédországban leírják a lapok, hogy ez és ez a trend, ott nem az a cool, hogy azt követed, hanem hogy hogyan hozod össze az egyéniségeddel. Itthon azt is észrevettük, hogy nagyon sokan sokféle dolgot ötvöznek: a bahiás nadrágot Tisza cipővel és mangós felsővel” – tudjuk meg a honi blogger lányoktól.
Díj és a legviccesebb eset
Az ourstyle blog egyik legnagyobb elismerése – az egyre növekvő kommentek mellett –, hogy a HVG blogversenyén az Ötletblog kategóriában ők lettek a legjobbak.
A páros eddigi legviccesebb esete pedig az volt, amikor egy vélhetően elsőrandis párt fényképeztek le a Margitszigeten. „Külön-külön már nagyon menők, de az összhangot még gyakorolni kell” – kommentálták a képet. Néhány hónap múlva visszaírt a lány: „Hát ez vicces! Teljesen véletlenül megtaláltuk magunkat. Azaz a barátunk megtalált és átküldte a linket! (összhang azóta megtalálva;))”
|