Kb. tíz éves voltam, ezért elég tisztán emlékszem, milyen volt, amikor anno megnyílt az első magyar McDonald's a Régiposta utcában. Ezek az emlékek jutottak most az eszembe, amikor a múlt hétvégén Torinóban jártam.
A legutóbbi időkre Olaszország maradt az utolsó olyan ország nyugat-Európában, ahol nem kezdett el terjeszkedni a Starbucks. Ebben elvileg nincs semmi meglepő, mert mi a fenéért venne bárki amerikai kávét méregdrágán egy steril, multicéges gyorsétteremben, amikor bármelyik sarkon fantasztikus és igazi olasz kávét kap egy euróért egy jópofa és lakályos bárban. Mindezt a Wikipédia által idézett forrás (Innovation Zen) úgy fogalmazta meg még évekkel ezelőtt, hogy bár az olasz kultúrának szerves része a kávéfogyasztás, az olaszok elsősorban bárokban, csészékből szeretik fogyasztani ezt az italt, nem pedig papírpohárból, menet vagy autóvezetés közben.
Így aztán Olaszországban nem volt egyetlen Starbucks sem tavaly őszig (és a többi hasonló típusú kávézólánc szintén hiányzik a kávézási kultúra hazájából). Na de tavaly novemberben vett egy nagy lélegzetet az amerikai monstrumcég, és kb. egy évvel ezelőtt megnyílt az első olasz Starbucks Milánóban. Ez nyilván siker lett, mert most november elsején megnyílt a második olasz Starbucks, ez most Torinó belvárosában. Ez előtt az üzlet előtt jártam most a hétvégén, és döbbenten állapítottam meg, hogy olyan nagy bent a sor, hogy messze kilóg az utcára, sőt, a következő háztömbig ér – pedig a nyitás óta már egy bő hét eltelt.
Amint az még ezekről a nemtúljó fotóimról is egyértelmű, megalapozatlanok voltak a Starbucks aggodalmai, és valószínűleg jöhettek volna évekkel korábban is, az olaszok ugyanis tódulnak, hogy az amerikai cégtől olyan italt vásároljanak, amiből egy sarokkal odébb finomabbat kapnának olcsóbban. Persze hozzá kell tennem, hogy amíg például Budapesten a Starbucks látogatóinak jó része külföldi és/vagy turista, addig ez a kígyózó torinói sor jellemzően helyi tizenévesekből állt, amikor ott jártunk.
Amilyen népszerűnek tűnik ez a márka a fiatalok körében, annyira ellenszenves azonban az idősebb (szívem szerint hozzátenném: és bölcsebb) generációknak. Meginterjúvoltam például tősgyökeres torinói apósomat, aki túl van már a hetvenen, és ő természetesen leostobázta azokat, akik Olaszországban képesek órákig sorban állni egy starbucksos kávéért, és hozzátette, hogy soha az életben be nem fogja tenni a lábát a helyi Starbucksba. A hisztéria ilyen szinten nyilván tényleg nem fog sokáig tartani a torinói Starbucks előtt, de hogy a távolabbi jövőben mennyi kávéznivágyót sikerül majd bevonzania az amerikaiaknak Olaszországban, az még elválik.
Összehasonlításként: Magyarországon 2010 óta van Starbucks, tavaly már a 27. kávézójukat nyitották meg, írta év végén az Index.