VV Robin múlt éjjel megnyerte a Való világ hetedik évadát, tette ezt különösebb feltűnősködés, jelenetek, vagy botrányok nélkül. Úgyhogy megkérdeztük, mégis miért ő nyert.

Miért érdemelted meg a győzelmet?

Azért érdemeltem meg a győzelmet, mert nem süllyedtem le a többiek szintjére. Mindig hoztam saját magam, és szívvel játszottam végig a játékot, annak ellenére, hogy sokszor megkaptam, hogy ésszel is kéne gondolkodni. Azt is mondták, semmilyen játékos vagyok, egy kellékszereplő, de bebizonyítottam, hogy ez nem így van. És ez azt jelenti, hogy győz az igazság.

Az összefoglalók alapján egy visszahúzódó alaknak, tulajdonképpen ellenjátékosnak tűntél. Ez mennyire felel meg a valóságnak?

Alapvetően megfelel, világéletemben ilyen voltam. A kelleténél kicsit érzelmesebb srác vagyok, mert anyukám nevelt fel, és mivel nem volt előttem apakép, háttérbe szorult bennem az agresszió. Nem volt olyan, hogy felemeltem volna a hangom valaki ellen, mindenkihez pozitívan álltam, mert én is alapvetően pozitívumokat kapok az életben - ilyen srác vagyok, ezt próbáltam visszaadni.

Volt, amit megbántál?

Különösebben nem, de a Dórival volt egy konfliktusom, ami elharapózott. Ez a bezártság és az alkohol hatása. De ezen kívül semmi. Senkit nem bántottam meg, senkin nem gázoltam át, senkinek az érzéseivel nem játszottam. Mindig magamat adtam, és magamból nem is adtam mást, mint amit meg akartam mutatni.

Mikor kezdtél hinni abban, hogy ezt a játékot megnyerheted?

A fináléban lett úrrá rajtam ez az érzés, hogy itt a lehetőség, egy karnyújtásnyira. Amit a játék alatt láttam, hogy a többiek hogyan estek ki – milyen taktikával, cselszövéssel, milyen alattomos dolgokkal próbáltak a másik ellen menni – én ezt nem tettem. Hittem abban, hogy az igazság győz.

Mik voltak a legfontosabb pillanatok, helyzetek, amikkel bebiztosítottad, hogy ott legyél a döntőben?

Szerintem a feladatokhoz való hozzáállásommal, és azzal, hogy nem foglaltam állást. Emiatt sok negatívumot kaptam, de végül mégis csak bejött, mert nem álltam bele semmi fölösleges dologba, mint mindenki más.

Az összefoglalókból mindig úgy jött le, hogy a villában az emberek folyamatosan üvöltöznek, főleg trágárságokat. Ez tényleg ilyen?

Igen, úristen, 0-24-ben elviselni nagyon nehéz volt. De türelmes ember vagyok, és valahogy mindig tudtam a jó oldalát nézni. Sokszor poénnak fogtam fel, és már nem tudott idegesíteni, de néha kínszenvedés volt ezeket a dolgokat látni, átélni. Hál’istennek a villában voltak olyan helyiségek, ahol meg tudtam oldani, hogy ne vegyek részt benne. Illetve, voltak olyan emberek, akikkel elvoltunk, csak nevettünk ezeken a dolgokon.

Kivel fogod tartani a kapcsolatot ezután, a kötelező megjelenéseken felül?

Mindenekelőtt a Dani, és a Dóriban is látom ezt a lehetőséget. Velük jóban voltam, sokszor segítettük, támogattuk egymást – úgy gondolom, ez a kinti életben is megállja a helyét. Legalábbis bízom benne.

Mik voltak az első jó élmények, mióta kijöttél? 

A legelső, hogy láttam anyukámat, és elmondtam neki, hogy innentől kezdve én jövök, és én segítek rajta, és nem kell semmivel foglalkoznia. Hátradőlhet, amit egész életében nem tehetett meg, mert engem nevelt, támogatott. A másik, hogy ott volt a lány, akit nemrég megismertem, és a szívembe lopta magát: Anett. És a barátaim látványa. 

Ezek szerint Anettel komoly a dolog?

Úgy gondolom, most elindult valami, bent is, kint is folytatódik. Bízom benne, nagyon kedves és szimpatikus lánynak találom, nagyon hamar egymásra hangolódtunk. Olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást. Nőként nagyon vonz, kíváncsi vagyok, hogy milyen személyiség, és szeretném elmélyíteni a kapcsolatunkat.

És megkerestétek már egymást, mióta kijöttél?

Olyan szinten, hogy tegnap már nála aludtam. Tulajdonképpen dupla nyereményt kaptam, nehéz feldolgozni. Annyi jót kaptam ebben a fél napban, hogy az hihetetlen. Hogy ezek után mi vár rám, azt nem tudom, de felemelt fejjel fogok végigmenni az életemen, és megvalósítom azokat az álmokat, amiket eddig csak dédelgettem.

Hogyan, miben akarsz most változtatni az életeden?

Első lépés, hogy leteszem a jogsit, mert eddig nem tudtam, de most már vár rám egy autó. Másrészt a vendéglátásban gondolkodom, jó lenne egy új helyet nyitni, akár valakivel összefogva. Hogy ez hogyan alakul, még nem tudom, mert nagyon messze van, de most lett rá lehetőség. Egy pubra gondoltam, ami tükrözné az én jellememet, és olyan emberekkel tölteném meg, amilyenekkel körbevettem magam eddig is.

Milyen ember Robin, akit eddig csak az összefoglalókból lehetett ismerni?

Olyan ember voltam, aki eddig mindig a szívére hallgatott, és mindig próbálta vállalni a véleményét. Nem mindig jött ez elő, nem mindig tudtam bebizonyítani, de mindig hittem magamban, és képes voltam megváltoztatni azokat a dolgokat, amit az emberek gondoltak rólam. És innentől kezdve megerősödtem, és olyan emberré váltam, aki a kinti életben is meg fogja állni a helyét, bárkivel szemben.