Bánsági Ildikó családjának pedig még sokadszorra is érdekes a története! Az édesanyja hadikórházban volt ápolónő, ott ismerte meg az édesapját. „Aztán véget ért a háború, apám elindult hazafelé, mondta az anyámnak, hogy jöjjön utána! Elhadarta a címet: Magyarország, Budapest, Rákoscsaba, Újtelep, Kisvárdai utca 42. Anyám nagyon nagy vagány volt, rengeteg kalandot átélve vonaton, biciklivel és gyalog eljutott erre a címre. A nagyszüleim nyitottak ajtót, mondta, hogy a Kárcsit keresi, ő a menyasszonya, nagyszüleim mondták, hogy még nem jött vissza a frontról. Anyu várt rá, az apukámra, aki pár nap múlva valóban megérkezett hátizsákkal. Anyám a Kaukázusból jött, oroszul beszélt, de tudott németül is, így ez volt a közös nyelv. [...] Az apukám az öcsém születése után 26 évig volt tengerész, amikor tehettük, mi is mentünk vele.”
Fotó: Szécsi István / Dívány