Alkoholista, agresszív vagy félrelépő férj mellett, szexmentes, elkeseredett életet élő nők ezrei mondanak nemet a válásra és maradnak inkább a boldogtalan kapcsolatban. Míg mások értetlenkedve nézik, hogyan mennek teljesen tönkre a megmérgezett kapcsolatban, ezeknek a nőknek mindig van magyarázatuk arra, hogy miért nem lépnek. Olvasóink segítségével összegyűjtöttük az okokat, és az öt leggyakoribbnak ítéltet most megosztjuk önökkel.
Anyagi okokból
A megkérdezett olvasók többsége egyértelműen, minden mellébeszélés nélkül közölte, hogy azért nem adja be a válókeresetet, mert nem tudna egy saját háztartást fenntartani a férje fizetése nélkül. „A munkabéremből még egy normális lakást sem tudnék bérelni” – vallotta be Mária. „Tavaly nekiálltam félretenni némi pénzt titokban, de feladtam, lehetetlenség annyit lepakolni, amiből a későbbiekben ki tudnék jönni. Megoldás lehetne, ha visszaköltöznék anyámékhoz, de ez 38 évesen hogyan nézne már ki?”
Máriával szemben Ildikó a válás után ugyan képes lenne az önfenntartásra, de a megszokott életszínvonalat képtelen feladni. „Tisztában vagyok azzal, hogy a férjem fűvel-fával megcsal, de nem fogom megfosztani magam a luxuséletviteltől, amiben a házasságnak köszönhetően van részem. Nem kell főznöm és takarítanom, mert bejárónőm van, ezt a válás után nem engedhetném meg magamnak. A ruhákról, utazásokról meg nem is beszélve" – magyarázta Ildikó.
A gyerek miatt
Akik közös gyerekkel rendelkeznek, azok nemes egyszerűséggel a gyerekre fogták a válás kizárását. Mindannyian úgy vélik, a gyereknek biztos családi háttér kell, nem nőhet fel csonka családban. „Majd ha nagyobb lesz, akkor elgondolkozunk a váláson, akkor talán majd tudok a saját boldogságommal is foglalkozni. De most ő a legfontosabb" – bizonygatta Anikó, akinek házassága szintén a férje félrelépései miatt ment tönkre. De ők legalább nem balhéznak a gyerek előtt, szemben nagyon sok házaspárral, akik az érzelmi biztonságukra hivatkozva nem szakítanak és költöznek külön.
Félelem az egyedüléttől
Ilona attól retteg, hogy egyedül marad, az ő álláspontja az, hogy még mindig jobb egy rossz kapcsolatban, mint semmilyen kapcsolatban.„Elmúltam negyven, felnőtt gyerekeim vannak, teljesen egyedül maradnék. Semmi esélyem arra, hogy ismét szerelmes legyek vagy valaki szerelmes legyen belém. A hasonló korú férfiaknak nem öregedő asszonyok, hanem jóval fiatalabb nők kellenek. Örülhetek, hogy ennyi idősen egyáltalán hazajön hozzám valaki este. Még ha részeg is" – mesélte olvasónk, aki férje alkoholproblémái miatt elkeseredett, de már évekkel korábban lemondott arról, hogy új életet kezdjen.
Mert úgysem lesz jobb mással
Egy másik olvasónk, Anett szerint hiába is keresne jobbat a férjénél, úgysem találna, és egyáltalán, úgysem lenne jobb másvalakivel. Ő már egyszer megpróbált kilépni a házasságból, végül visszakönyörögte magát. „Nem mondom, hogy boldog vagyok, mert nem vagyok az. Teljesen kihűlt a kapcsolatunk, már négy éve nem is szexelünk egymással, noha még egy ágyban alszunk. De ezzel jár a házasság, nem? Nincs örök szerelem úgysem, jön a szeretet majd a megszokás. Lehet annak is örülni, hogy nem gyűlöljük meg egymást. És ez a pont mindig eljön, bárkivel is vagyok együtt, előbb vagy utóbb véget ér a szerelem. Akkor minek lépjek ki? "
Gyávaságból
Végezetül Lilla fejtette ki, hogy fogalma sincs, hogyan kezdjen bele a dologba, mivel jár a válás, és hogy a szülei, barátai mit szólnának. „Már egy ideje fontolgatom a válást, de mindig visszakozok. Lesülne a pofámról a bőr, ha én is beállnék az elváltak sorába, holott egy évvel ezelőtt még mi voltunk az álompár. Plusz el sem tudom képzelni, milyen életem lenne utána: mindent elölről kéne kezdeni, újra ismerkedni, első randik, első csók, első szex, félek ettől az egésztől" – magyarázta olvasónk.
Hozzászólna?
Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.