Nem vettem figyelembe a lány testi igényeit

„Azt hiszem, az olyan emberek világnézete nehezíti meg az olyan emberek életét, mint én vagyok, akik az önök blogjára írnak” – kicsit kellemetlenül éreztük magunkat, amikor elkezdtük olvasni ezt a levelet, mert  a bevezetőből arra számítottunk, hogy László most mindennek el fog minket mondani. (Nem László az igazi neve egyébként. Vagy lehet, hogy de, nem tudhatjuk biztosan.)

A kellemes meglepetés ehelyett az volt, hogy László nem pazarolta az idejét anyázásra, hanem inkább megírt nekünk nagyon jól egy olyan történetet, amilyenből tényleg kevés volt eddig a Randiblogban. Ezúton is köszönjük Lászlónak, hogy írt, és reméljük, csak fog egyszer egy olyan lányt találni, akivel hosszabb távon is meglesz az összhang. Addig is kérjük, írjon nekünk ön is a Randiblog e-mailcímére, ha van bármi mesélnivalója párkapcsolatok témájában!

„Az élet, úgy tűnik a blogot olvasgatva, mintha csak szerelemből, szexből és párkapcsolati válságból állna. A körülöttem lévők is folyamatosan így élik a mindennapjaikat, és engem is folyton terrorizálnak, hogy tartsak velük „az érzéki útjukon.”

Egy tudományos kiállításon voltam, és találkoztam egy lánnyal. Rengeteget beszélgettünk pszichológiáról, antropológiáról, mivel ez volt a szakterülete. Később elkezdett hozzám vonzódni, míg én nem vettem erről tudomást, mert úgy tűnt, hogy csak ugyanúgy lelkesedik ezekért a tudományágakért, mint én.

Máskor is összefutottunk nálam egy partin. Én éppen egy cikket olvastam az őshüllőkkel kapcsolatos legújabb felfedezésekről, míg a többiek igyekeztek jól érezni magukat, de én már belefáradtam ebbe a sekélyes szórakozásba, ami általában a magánéletük mélynek tűnő problémái körül zajló alkoholos beszélgetésekkel teljesedett ki.

Egy darabig türelmesen hallgatott a lány, hogy milyen nagyszerű dolgok derültek ki a dinoszauruszokról, majd átterelte a szót a hozzám fűződő vonzalmára. Minimális testiség kezdődött a kezdeményezésére, ami hirtelen meglepett. Én elhárítottam a közeledését, mert nem volt türelmem hozzá, sokkal jobban élveztem az intellektuális szinten zajló beszélgetéseinket.

Ő erre lepődött meg, amire türelmesen elmagyaráztam neki, hogy ne vegye magára, próbálok távol tartani magamtól mindenkit, mert így sokkal egyszerűbb az életem, és könnyebben koncentrálhatok arra, ami igazán számít, például, hogy egyszer elismert kutató lehessek a nyelvészet területén. Utána nem keresett, néha pár szót beszéltünk, de az a közös intellektuális izgalom, ami megvolt közöttünk, megszűnt. Amit sajnálok, mert mindig fáj elveszteni egy jó elmét az életemből.

A társaim sokáig megvetően nyilatkoztak rólam, hogy nem vettem figyelembe annak a lánynak a testi igényeit, de úgy gondoltam, hogy jogom van a saját döntéseimhez, és megtartani azt a távolságot az emberektől, ami a saját lelki egyensúlyomhoz kell. Viszont furcsállom, hogy ezt a döntésem senki nem tudja elfogadni, és mindenki ki akarja terjeszteni rám azt a szemléletét, hogy a legfontosabb az életben az, hogy sokat szexeljünk.”