Becca és Sarah Duncan esküvői ruhában, virágcsokrot tartva a kezükben karolnak édesapjukba és csókolják meg arcát a róluk készült fotókon. Az ikrek azonban valójában nem mentek férjhez, csupán megrendeztek egy álesküvőt beteg édesapjuk miatt.

A férfinek Alzheimer-kórja van, a lányok pedig aggódnak, hogy egyik nagy álmuk, hogy esküvőjük napján az apjuk kísérje őket az oltárhoz és táncolhassanak vele, nem fog valóra válni soha.

Azért találtuk ki ezt a fotózást, mert nagy esély van arra, hogy édesapánk nem lehet ott az esküvőnkön. Szerettünk volna egy emléket vele együtt, hogy lásson minket esküvői ruhában, hogy meglegyenek ezek a képek, mert valószínűleg nem lesz ott az igazi esküvőnkön

- meséli Sarah Duncan a Today magazinnak. A 23 éves egypetéjű ikrek tavaly júliusban fotózkodtak a 80 éves apjukkal, röviddel azelőtt, hogy a férfit áthelyezték egy bentlakásos otthonba. Ezt megelőzően a két lány látta el apjukat teljes körűen, félbehagyva főiskolai tanulmányukat, illetve a 60 éves édesanyjuk rajztanárként dolgozott, hogy fenn tudják tartani a családot.

A lányoknak az apjuk jelenti a világot, aki mindent megtett azért, hogy gyermekei boldogok legyenek. Az edzője volt a sportcsapatuknak, a szülői munkaközösség tagjaként tevékenykedett, és mindenkit maga elé helyezett.

Ő a mi hősünk. Ő a legviccesebb, legszeretőbb ember a világon, nagyon szeretném, ha jelen lenne az esküvőmön és attól hogy tudom, hogy lehet nem lesz ott, kettéhasad a szívem

- mondja Sarah. A testvérek nagyon boldogok voltak, míg öt percig az apjukkal pózolhattak a fotósnak.  Scott Duncan, akit 2012-ben diagnosztizálták Alzheimerrel, nem volt tisztában azzal, mi is történik pontosan, de látta a lányait az esküvői ruhában, és ez  boldoggá tette. Az ikrek, akik akkoriban szinglik voltak, de most már komoly kapcsolatban élnek, együtt találták ki az ötletet, és szeretnék, ha más emberek is elkészítenék az esküvői képeiket beteg szüleikkel.

Hogy saját fotóik elkészülhessenek, a lányok segítséget kértek a Facebookon barátaiktól. Az ismerősök körülbelül tíz esküvői ruhát ajánlottak fel, és a csokrok is adományok voltak. A család barátja készítette a fotókat róluk. Állítólag épp jókor, mert apjuk már nagyon előrehaladott stádiumában van betegségének.

Iszonyat gyors a betegsége lefolyása, most már esélytelen lenne, hogy megcsináljuk a fotókat. Nagyon hálás vagyok, hogy sikerült ezt megcsinálnunk, amikor ránézünk a képekre, csodás emlékeket hoz vissza. Ez az ő szobájában lóg, jó érzés bemenni oda. Ez nagyon sokat jelent nekünk.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.