Mindent megadtam volna neki, ha zöld utat ad

Szeretnék két levélre is reagálni.

Ezzel a bevezetővel látta el alábbi levelét Ovídiusz álnevű olvasónk, megküldve természetesen a linkjét is a két levélnek, amikkel kapcsolatban írt. Az elsőt Sábától kaptuk, aki vezető pozícióban dolgozik, és szerelmes lett egy fiatalabb férfibeosztottjába – Ovídiusz hasonló tapasztalatokról ír alább, csak fordított felállásban. A második levél pedig Ida beszámolója, aminek a fő témája az, hogy mennyire nehezen tud férfit találni egy nő, akinek már van gyermeke, és a gyermeket egyedül nevelő szülőként keres társat.

Hogy Ovídiusz történetében pontosan hogyan kapcsolódik össze ez a két téma, azt ön is mindjárt elolvashatja, csak arra hadd figyelmeztessük előbb, hogy az ön levelét is várjuk a Randiblog e-mailcímére! Ha reagálna, ha megosztaná saját történetét vagy tapasztalatait, kérjük, írjon!

„Szintén egy vezető lennék, csak a fenti levéllel ellentétben az ellenkező nem képviselője. 30-on felül egy-két dolgon túl vagyok már, az én történetem szintén egy beosztottal kezdődött. Azt tudni kell rólam, hogy egy szigorú és alapos vezető vagyok, a munkám, akárhogy is nézzük, megköveteli. A lány/nő, amikor odakerültem, akkor is szép volt és kívánatos, de soha sem tekintettem úgy rá, csak irányítottam a csapatot, hajtottam a célokat. Az évek során láttam, hogy sokat szenvedett, és nagyon mély sebeket ejtettek rajta az évek, amikor tudtam, igyekeztem két lépés távolságot tartva „támogatni/segíteni”.

Évek múltán egy új korszakba lépett, ami egy nő életében nagyon fontos és lényeges. Persze egyedül, mivel egyedül hagyták… Figyeltem a dolgait, és egyre többet beszéltem vele. Majd még többet és többet és többet. Majd egy ponton már csak ő volt a fejemben, senki más, csak ő, minden más másodlagos volt. Mindent feladtam volna érte, és mindent megadtam volna neki, ha zöld utat ad, de ez nem történt meg. Keserű voltam, irigy és frusztrált, ami rossz, igyekeztem visszatérni abba a helyzetbe, amiből kiléptem, de nem volt egyszerű.

Nem bánom azokat a hónapokat, amikor csak ő járt a fejemben, neki köszönhetem azt, hogy rávezetett arra, hogy mennyire felszínes ember voltam. Megismerhettem azt az oldalát, amiben ő egy fantasztikus anya, egy ízig-vérig nő, aki tele van érzelmekkel és érzésekkel. Köszönöm neki, amit mutatott magából, mivel a fénye engem is jobbá tett egy kicsit.

Így Sábának üzenném, hogy vagy állj elé és mondd ki, amit gondolsz, vagy nagyon mélyre ásd el magadban ezeket az érzéseket, vagy fel fog emészteni téged belülről.

Idának pedig azt, hogy nem a megfelelő emberrel hozta össze a sors. Ha egy férfi nem képes elfogadni azokat a dolgokat, amiket egy nő behozna a kapcsolatba, ott már az alapoknál gond lesz, és a rossz alapra nem lehet építkezni.”