Olyan férfi kell neki, akire felnéz, mert rám nem tud

Egy történetet szeretnék elmondani nektek. A nevem legyen Sion.

Egy elég szokatlan álnév jutott a fenti bevezetővel kezdődő, alább teljes egészében olvasható levél beküldőjének: a fiatalember Sion néven fog szerepelni nálunk. Sion a házassága történetét írta meg nekünk, és sajnos fenyeget, hogy ez már a házasság teljes története, mivel a felesége válni akar.

Természetesen nem fogjuk Sion helyett elmondani a bevezetőben, hogy mi a probléma ebben a házasságban, illetve hogy mi vezetett ide, elég itt egyelőre annyi, hogy Sion kétségbe van esve és tanácsot kér – ezért kérjük, figyelmesen olvassa a most következő néhány bekezdést! Ha ön is volt már hasonló helyzetben, ha tudna válaszolni Sionnak, kérjük, ossza meg velünk tapasztalatait és gondolatait e-mailben! A címünket alább találja.

„7 éve vagyok együtt a feleségemmel. Van három szép gyermekünk, a két nagyobbik a feleségem előző házasságából van. Van saját házunk, kettő darab autó és kettő darab kutya. Minden hitelmentes. Igazi „amerikai álom”. A feleségem pedig válni akar. Nevezzük a feleségemet Szimónának.

Most pedig ugorjunk vissza 8 esztendőt, pontosan 2010-be. Szimónának a kisfia oda járt focizni, ahova én. Én voltam az edzője. Amikor láttam Szimónát jönni a kisfiáért, akkor elragadott első pillantásra. Hónapokig vártam mindig, hogy jöjjön a kicsiért. Mindig volt egy szemkontaktus. Akartam őt. Aztán egyszer rám írt és elkezdtünk beszélgetni. Egy hét múlva találkoztunk, rögtön megcsókoltam. Kiderült, nehéz helyzetben van. A férje megcsalta egy 9 évvel fiatalabbal. (Szimóna 7 évvel idősebb nálam. Én 22 voltam, ő 29). Titokban találkozgattunk, majd a férje kidobta. Albérletbe mentek.

Úgy határoztunk, megpróbáljuk együtt. Az én oldalamról féltem, hogy mit szólnak a szüleim, hogy egy 7 évvel idősebb, „utánfutós” nővel randizok. Támogattak mindenben. Majd elkezdődött a pokol. A férje nem akarta kifizetni, válás stb. De sikerült tőle kapni pénzt, megvettük a kis házunkat és összeköltöztünk.

A második pokoljárás:

Lakva ismerni meg az embert, ahogy tartja a mondás. Hát összeszokni két gyermekkel úgy, hogy én 22 voltam (majdnem még gyerek)... Kisebb konfliktussorozat, de kb. 2-3 hónap alatt sikerült is. Közös élet tervezgetése jött. Átalakítottuk a házat, amilyenre akartuk. És összeházasodtunk. Majd a Jó Isten megáldott minket egy gyermekkel, aki most múlt 3 éves.

És most bejelenti a feleségem, hogy el akar válni. Mert neki olyan férfi kell, akire fel tud nézni. Nem elég, hogy csak lelkileg voltam mellette. Végigcsináltam egy válást, összeszoktunk a gyerekeivel. Felépítettünk egy olyan életet 8 év alatt, amit sokan irigyelnek, szerettük egymást, tiszteltük. Amikor pedig már csak nyugodtan kellene élnünk, akkor bejelenti: válni akar. Mert szerinte ez a 7 év korkülönbség sok. Olyan férfi kell neki, akire felnéz, mert rám nem tud nyilván, úgy, hogy az egyik legveszélyesebb munkát csinálom másodállásban. Anyagi gondunk nincsen. Harmadik fél nincsen (biztos infó).

Válni akar, hátradobni az életünket, a gyerekeket, akiket úgy szeretek, mintha a sajátjaim lennének, ők is szeretnek, az apjuk nem tartja a kapcsolatot velük. Csak én vagyok apapéldának nekik. A nagyobbik most már 17 éves, megköszönte nem egyszer, hogy 8 éve nevelem. A közös gyerekről nem is beszélve, imádom, mintaapa vagyok.

Erre fel akar rúgni mindent a feleségem. Három gyerek életét tönkretenni, plusz az enyémet. Szóval az a kérdésem:

Miért ilyenek a nők, amikor mindenük megvan? Amikor nincs gondjuk? Amikor idilli „amerikai álom”-életünk van. És én mit tegyek? Szenvedek, őrlődök nem akarom elveszíteni a családot. Kérlek, írjatok, segítsetek.”