Belemerültem az egyik társkereső-alkalmazás bugyraiba, és belekeveredtem egy olyan sztoriba, amit magam sem értek. Nem értem, mi történik és különösen azt nem értem, hogy én mi francot keresek benne.

Tifani álnevű olvasónk levelét közöljük ebben a posztban, a bevezetőt ön már el is olvasta. Egy online ismeretség története ez, ami igencsak rendhagyó módon alakult, de már annyi mindent elárultunk a címben, hogy ennél többet nem is szaporítjuk a szót itt a bevezetőben, olvassuk el inkább, mit ír Tifani!

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Ja igen, csak annyit még ide, hogy ha önnek is volt dolga hasonló esettel, kérjük, írja meg a Randiblog e-mailcímére, amennyiben van kedve megosztani a sztorit!

Ez a címünk, ide várjuk a történeteket, tapasztalatokat:
ranđi@maiŁ.velvet.hu

Még augusztusban történt, hogy a társkeresőn bejelölt egy pasi, elmúlt 40 éves, tanár – mivel alapvetően komoly kapcsolatot szeretnék egy intelligens emberrel, örömmel fogadtam a közeledését. Hamarosan SMS-eket küldött, többször beszéltünk telefonon, úgy tűnt, hogy egy hullámhosszon vagyunk. És mi történt ezután?

  1. Megbeszéltünk egy randit az Árkád bevásárlóközpontba. Késett, mert az Arénába ment. De aztán megérkezett. És tetszett. Nagyon. Mondom ezt úgy, hogy a pasi közel sem tökéletes, van egy kis testi hibája. De azt gondoltam, hogy a hibák tesznek egyedivé valakit és ezektől szerethető igazán egy ember. Hazafelé csókolóztunk a metrón, mint a 16 évesek. Nem mondom, hogy szerelem első látásra, mert abban nem hiszek, de hogy megbizsergette a lelkem, az biztos. Nagyon is.
  2. Megbeszéltünk egy második randit. Azt mondta, majd hív, ha végzett a munkával, ahhoz tudjuk igazítani az időpontot. Nem hívott. Mivel hazafelé nem akartam elindulni, mert egy Budapest melletti kisvárosban lakom, ahonnan szükség esetén esetén visszajönni a városba elég macerás, vártam, kicsit ténferegtem erre-arra, majd végül felhívtam én. Sikamika, nem ér rá. Oké. Semmi gond.
  3. Megbeszéltünk egy újabb randit. Pontosan ugyanaz történt. Azzal a különbséggel, hogy rátettem a telefont, azután kicsit kiborultam. Nem értettem, miért nem érdemlem meg, hogy az én időmet is tisztelje a pasas, hogy becsüljön annyira, hogy intelligens emberhez méltóan időben szól, ha mégis közbejön valami.
  4. Másnap újra írt a társkeresőn, hogy még egy esélyt akar. Mondtam, oké, nézzük meg. Pár nap eltelt, nem írt újabb üzenetet. Letöröltem az alkalmazást, ha akar, megtalál telefonon. Nem akart.
  5. Csak nem ment ki a fejemből ez az egész sztori. Úgy éreztem, akárhogy is, de dolgunk van még egymással. A barátnőm azt mondta, lesz, ami lesz, írjak neki. Megtettem. Újratelepítettem az alkalmazást, írtam. Ekkor már október volt. Valahogyan az történt, hogy egy egész komoly szexchatbe bonyolódtam vele.
  6. Újabb randit beszéltünk meg, megint rugalmas voltam az időpontot illetően. Nem hiszitek el. Újra az történt, hogy nem hívott, nem szólt, hogy storno, csak felszívódott.
  7. Megírtam neki, hogy egy kibaszott nagy seggfej.
  8. Eltelt pár hét, már november lett, amikor újra írt. Megbeszéltünk egy randit ismét. Meglepett, hogy el is jött. És akkor lefeküdtem vele. Azt kell mondanom, hogy igen jó volt. Az elmúlt pár évben szűkös időket éltem, ezért azt gondoltam, hogy ha csak ennyi, akkor is megengedem magamnak, hogy ezt megtegyem. Mert miért ne?
  9. Megbeszéltünk egy újabb randit, azzal, hogy hív, ha végez munkával. Ez két napja volt. Azóta megint nem hív, nem ír.

Minden egyes meg nem valósult randi után elmondtam neki, hogy jó lenne, ha szólna, ha mégsem oké neki azon a napon, nincs ebből gond, csak jelezze. De valamiért nem megy neki. Nem tudom, mi az oka. Ennyire nem becsül? Vagy senkit sem becsül? Vagy egyszerűen így szocializálódott?

Szerinte ez így normális? Vagy közben más nővel volt? Fogalmam sincs. És nem értem, hogy kerülhettem egy ilyen képtelen sztoriba, majdnem 40 évesen? Lehet, hogy majd decemberben újra ír. Vagy én neki. És megbeszélünk egy randit, amiből aztán semmi sem lesz, megint. Vagy mégis, és egy újabb észbontó szexben lehet részünk.

Bárki mást keményen elküldtem volna már a büdös francba. De valamiért őt még nem. Komolyan, jobbnál jobb pasik írnak, én meg csak azt lesem, hogy online-e, ír-e, ha igen, akkor mit és próbálom őt megfejteni. Miközben tudom, hogy sosem fog sikerülni. Nem, nem vagyok szerelmes. Csak valami nagyon megfogott benne. Valami karmikus cucc, vagy mit tudom én...

Egyelőre ennyi a történet.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!