Ha érkezett egy másik nő az életembe, akkor a már meglévő kapcsolatomba érkezett

Nagyon jól megírt, érzelemtől fűtött történet volt Beáta „Nem csókkal köszöntött. Ez igen meglepett a történtek után” sztorija, amiben rendkívül képszerűen jeleníti meg a helyzetet, ahol egy kezdődő kapcsolatban rádöbben arra, hogy a férfinek van valakije. Emiatt dühös, a férfit szánalmasnak találja és mindenféle negatív jelzőket aggat rá.

A fenti bevezető tartozik Vitális álnevű férfiolvasónk alábbi leveléhez. Vitális beszámolója egy konkrét korábbi poszthoz kapcsolódik: Beáta történetét itt lehet újra elolvasni, de a lényeg az, hogy Beáta megismerkedik egy férfival, szép lassan alakul a kapcsolatuk, randi randit követ, majd Beáta megtalál egy aktrajzokkal teli füzetet a férfi lakásán, és ebből derül ki, hogy az illető kapcsolatban él.

Nos, Vitális a férfiak oldaláról próbálja bemutatni ugyanezt a helyzetet, és azt mondja, egyáltalán nem ritka, hogy egy férfi így viselkedik. Sőt, Vitális a saját tapasztalatai alapján egyenesen a főszabálynak tartja azt, hogy ha egy férfi kapcsolatot kezd egy nővel, akkor még általában nem zárta le a korábbi viszonyát. Ön is ennyire általánosnak találja ezt? Az ön tapasztalataira is kíváncsiak vagyunk, szóval ha van kedve, kérjen írjon nekünk! A történeteket-beszámolókat e-mailben várjuk továbbra is, az alábbi címre.

„Egy alapvető női félreértés, amit olyan sokszor tapasztaltam már: az, hogy a nő elvárja, hogy amikor megjelenik egy férfi életében, akkor az a férfi éppen legyen teljesen „szabad”, ne legyen senki az életében, épp mintha csak arra a nőre várna. A valóságban azonban ez sosincs így, ennek az elvárásnak nincs reális alapja. Én a negyvenes éveim második felében vagyok, talán olyan 12 éves voltam, amikor utoljára „teljesen szabad” voltam, azaz nem voltam – legalább az érzelmek szintjén, plátói módon – elköteleződve valaki felé.

Az eltelt idő túlnyomó részében pedig ténylegesen is kapcsolatban voltam, amibe, ha érkezett egy másik nő az életembe, akkor a már meglévő kapcsolatomba érkezett, és én eldöntöttem, hogy lemossa-e az új játékos a korábbit, vagy sem – esetleg, már a házasságom alatt, bevállaljuk-e kölcsönösen a szeretőséget. Szinte minden kapcsolatom „forróváltás” volt, azaz valaki érkezett, és a korábbi kapcsolat ment (néha fordítva, és nekem adták ki az utamat egy új érkező miatt). Néha egészen drasztikusan, mert pl. a volt feleségem akkor lépett be az életembe, amikor az akkori élettársnőm már a házasságot és gyerekeket tervezgette.

A volt feleségem is találhatott volna „rajzfüzetet”, illetve tudta is, hogy van valakim, de pár találkozás és együttlét után hamar megvolt a váltás. Ha a volt feleségem olyan, mint Beáta, akkor nem születik egy csodaszép gyermekünk és nincsen 10, nagyrészt szép évünk együtt. Aztán, mikor a gyerek már nagyobb volt, és recsegett-ropogott a házasság, érkezett valaki más, és a volt feleségem került abba a helyzetbe, mint annak idején a volt élettársnőm volt.

De olyan, amit Beáta elvár – és oly sok nő, pl. társkeresőkön is szerepel, hogy csak érzelmileg teljesen szabad férfiakat keresnek –, hogy a férfi csak úgy van, anélkül, hogy legalább vágyak szintjén ne lenne az életében egy másik nő, olyan férfi kb. a pubertáskor beköszöntével a valóságban nincs. Nem is nagyon ismerek senkit, aki teljesen szabad lenne, legfeljebb tényleges kapcsolata éppen nincs, de akkor is van valaki, akibe még szerelmes maradt (egy ex), vagy akire vágyik, akit meg akar kapni. Aztán jön az új nő, és ha elég jó a dolog, akkor mindent visz, és akkor hamarosan elmarad a lány, aki a rajzfüzetbe rajzolgatta az aktot.”