Bár a déli parttal ellentétben a Balaton északi oldalán nem annyira váratlan dolog egy jó cukrászdába/fagyizóba botlani, mégis kellemes meglepetés volt rátalálni a Várkávézóra, miközben baktattunk felfelé a Szigligeti várba. A hely egyébként nem új, évek óta üzemel, de miután megkóstoltuk a fagyijukat, nagyon sajnáltuk, hogy csak most leltünk rá.
Az elhelyezkedés eléggé romantikus, a cukrászda a várba vezető kis utcácska mellett, egy nádtetős parasztházban és annak udvarán működik. Ottjártunkkor a változékony idő ellenére is csurig volt, főleg családokkal, ami érthető is; a környezet abszolút családbarát, van gyereksarok gyerekszékekkel, néhány játékkal és magyar várakat formázó kis makettekkel. A hely a kutyákat is szívesen fogadja, így kedvencével is nyugodtan betérhet.
Ha pisztolyt szorítanának a fejemhez, és mindenképpen meg kéne említenem egy negatívumot, az talán az lenne, hogy az udvarban van még egy klasszikus, egységsugarú turistákra mért, hűtőmágneseket, vicceskedő életigazságokkal teleirkált falra akasztós fatáblákat, és egyéb csetreszeket árusító ajándékbolt, ami nem feltétlenül tesz jót a miliőnek, de igazából azért annyira sok vizet mégsem zavar, szóval ezt inkább felejtsék is el!
Bár mi most csak a fagyit teszteltük, és egy pohár bort ittunk a teraszon, lehet kapni egészen pofás (és az általunk hallott/látott vélemények szerint nagyon finom) süteményeket, darabonként 500 forint körüli áron. Borból egyébként a helyi Szent Antal Pince tételeit mérik, mi az olaszrizlingjüket kóstoltuk, egészen jó volt, ezt decinként 250 forintba került.
A fagylaltok mind glutén, tartósítószer és színezék mentesek, a gyümölcsösek friss gyümölcsből készülnek tejszármazékok nélkül (szorbé), a pisztáciához Szicíliából, a mogyoróhoz pedig Piemonte-ből szerzik be az alapanyagot. Mi az utóbbi kettőt ( és egy lime-os túrót mandulával) próbáltuk, mivel ezeket nem könnyű jól elkészíteni, így általában elég jó indikátorai egy fagyizó színvonalának.
A mogyoró és a pisztácia olyan volt, amilyennek (legalábbis szerintünk) lennie kell. Az eltalált édesség mellett mindkettő pont annyira volt sós, hogy kiemelje az alapanyag ízét, de ne az jusson eszünkbe, hogy a főzés közben a cukrász véletlenül beleborította a gépbe a sótartót. Ezt az arányt sajnos elég sok fagyizóban nem tudják tökéletesen eltalálni. Azt, hogy észrevettük volna-e, ha az alapanyagok Olaszország helyett mondjuk a sarki bolt rágcsálnivalós polcáról kerülnek a fagyiba, nem igazán tudjuk megmondani, de az biztos, hogy a budapesti menő fagyizók egyikében sem ettünk még ennél jobb mogyoró vagy pisztácia fagyit. A lime-os túróban az átható és iszonyú finom túróíz mellett teljesen érezhető volt a lime frissessége, és nem volt sem túl édes, sem túl savanykás, a kandírozott lime, és a manduladarabok ropogóssága pedig telitalálat a lágy túrófagyihoz.
Egy adag ára 280 forint, ami elég jó, főleg azt számítva, hogy a Budapesten megszokott 4 deka helyett itt 6 dekát mérnek, és ezt akár megfelezve is kérhetjük, így ennyi pénzért két ízt is megkóstolhatunk.
Mi személy szerint csak ajánlani tudjuk a helyet. Ha szereti a minőségi alapanyagokból, sallangok nélkül készített jó fagyit, Szigliget környékén jár, és ránk hallgat, semmiképpen sem hagyja ki a Várkávézót.
Hol ettünk? Várkávézó, Szigliget
Mit ettünk? Mogyoró, pisztácia és lime-os mandulás túró fagyit
Mennyibe került? Gombóconként 280 forintba