Anyué a legjobb. Vagy a mamáé. Vagy a sajátom, ha nem cseszem el. De néha a Balatonon is lehet jó palacsintát találni. Amikor a szezon előtt körbeautóztuk a Balatont, időnként teszteltünk is. Lexikonírási ambíciók híján a teljesség igénye nélkül foglaljuk össze a tapasztaltakat.
Ha válság van is, az ezt a piaci szegmenst nem érinti: továbbra is mindenhol kapható a kakaós-lekváros-túrós szentháromság, és szinte biztosan kapunk fahéjasat, nutellásat és diósat is. Áruk 120 és 160 forint között helyezkedik el, attól függőn, hogy milyen nagy a strand, ahol vesszük. Vagy épp mennyire zsúfolt környéken áll a büfé. Galériánkban megmutatjuk a legjobb és a legrosszabb példányokat, amelyeket egy hétvége alatt találtunk.
Mint az galériánkban is kiderült, a Balatonnál azok örülhetnek, akik a vékony palacsintát szeretik, nem túl sok töltelékkel. A spórolásnak tudjuk be azt is, hogy a büfék általában két árkategóriát képeznek a vendéglátósok: az egyikben az egyszerűen térfogatnövelhető lekvárosok, kakaósok és fahéjasok találhatók (cukor vagy víz hozzáadásával máris több porciózható a tésztába).
Idén szerencsére nem futottunk bele – még – romlott palacsintába, mint tavaly Balatonszemesen, de a hőségben óvatosan egyenek túrósat. Ha kiszemeltek egy büfét, alaposan nézzék meg, milyen palacsintát kapnak mások: mi Alsóbélatelepen kaptunk sós, mikrózott példányokat. Ebből, egyelőre úgy néz ki, több van.