Dögös csajok miatt másztunk fel a kalandpályára

2013.06.23. 08:04

Mint az előző epizódban említettük, Balatonbogláron találtunk egy újszülött kalandparkot, fent a hegyen, a kilátónál. Az éjszakát szokás szerint vadkempingezve töltöttük el a Várdomb lábánál a susnyásban. Az utcán elhaladók nem lehettek ehhez hozzászokva, amire utalhat az alábbi párocska párbeszéde is: "Valami kábszeres lehet. – Áh, szerintem nem az."

Mindenesetre feltérképeztük a jó kis kaptatókkal elérhető Adventure Parkot, amiről hamar kiderült, a Balaton talán legjobb adottásgaival rendelkezik. A vaskos rönkökre épített park pihenőiről ugyanis elképesztő kilátás nyílik a tó keleti részére, így két mászás között az ember gyönyörködhet a tájban. A hely abszolút nyitott, bárki lesétálhat ide, de aki kedvet érez, az falat mászhat (életünkben először pókként szaladtunk a tetejére!) vagy akár elmehet a nyári bobpályára száguldani (akár egy egyórás jegy megvételével mindet egyszerre). Egy rossz pont van csupán, a honlapjukat nem találtuk, a Facebookjuk pedig a beismerten rossz névadás miatt fellelhetetlen. De mielőtt továbbmennénk, azért a felújított gömbkilátó is megér egy misét.

A biztonságra nagyon ügyelő park után legurultunk a városba, majd elindultunk a végcél, Siófok felé. A szokásos jellemzők tarkították az utat: hosszú egyenes, árnytalan utak, döglesztő meleg, pánikszerű vízkeresés és izzadás. Külön dícséretet érdemel Balatonszemes, ami hajlandó volt a tóparton vezetni a kerékpárutat és Balatonföldvár, amely hatalmas összegből a legszínvonalasabb Balaton-kör átvezetést építette ki a bringásoknak. Ez utóbbit virtuálisan díjaztuk is.

Végül megnéztük a zamárdi kalandparkot is, ami egy az egyben visszavetett bennünket a gyerekkorba. A legalább 14 kalandpálya és sok csúszópálya mellett saját pontyos tavuk, három kövér nyuluk, egy mézeskalácsházas labirintusuk és saját kisvasúthálózatuk van igazi dízel- és gőzmozdonnyal. Persze papírkutyák lettünk volna ha nem próbáljuk ki a kalandpályákat, főleg hogy egy csinos lányokból érkező csapat épp akkor futott be, kicsit menőzni kellett az embernek a 6 nehézségi szintből az 5. kipróbálásával (amin aztán ők is végigkocogtak). Egy kiadós, bár drága itteni ebéd után pedig nekiveselkedtünk Siófoknak, megvártuk a 20 percet késő vonatot, és meg sem álltunk Kelenföldig és hazáig, ahol várt ránk a hétfő óta esedékes rendes fürdés és normális ágyban alvás.