A Népszabadság Top 50 megfizethető étterem különszámába került be a balatonfüredi Baricska Csárda, melynek sok éven át mindig más bérlője akadt, mostanra viszont talán révbe ért. A veszprémi Chianti étterem tulajdonosa lecsapott a helyre, a személyzet egy része hol itt, hol ott dolgozik. 

A hely egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy egy fantasztikus lugasban ülhetünk, miközben nézzük a Balatont, isszuk a bort, és élvezzük az életet. Kell ennél több?

Rutinos felszolgáló, a szakma a kisujjában, rutinosan köszönt, pakolja a gyerekek elé a színes ceruzát és a gyerekmenüt tartalmazó papírt, ami színezőként is funkcionál. Nem lehetünk eléggé hálásak érte, ez eddig az egyik leggyerekbarátabb hely ittartózkodásunk alatt. 

Nem meglepő módon a csopaki Tamás Ervin szörpjei alkotják az alkoholmentes kínálat nagy részét. Végre kipróbáltuk a Csopaki nyár nevű virágkompozíciót, ha szereti az édes vírágízt, akkor kóstolja meg. Mi hiányoltuk belőle a savanyúságot,de ez teljesen szájíz kérdése.

Leves helyett friss zöldsaláta Kalla Roland parenyica sajtjával, koktélparadicsommal és füstölt padlizsánnal (1800 Ft) lett a kóstolás tárgya, a többféle saláta mellé vékony szeletekre vágott padlizsán került, a koktélparadicsomon túl némi szárítottat is kaptunk. Könnyű, jó, pont az, ami.

A gyerekek közül volt, aki húslevest kapott – julienne-re volt vágva a zöldség, a tésztát viszont kevesellték az ifjoncok, nem úgy, mint a húst, amiből rendesen került a tányérra.

A gyümölcsleves nem a megszokott tejszínes-tejes verzió volt, a ribizli, feketeribizli, és a meggy kellő savanyúságot adott a lének. 

Az étlap szerinti halrudacska alapján Iglo kapitány jelent meg a szemünk előtt, ehelyett rendes hal érkezett, érzésünk szerint pangasiust rántottak ki, de legalább nem a nagyipari verzióval találkoztunk. 

A  cigánypecsenye mangalicatarjából házi steak burgonyával sem aratott akkora sikert, mint vártuk, igazából teljesen korrekt volt, de ezentúl semmi több. A hús omlós volt, de igen zsíros, a burgonya jól sikerült, és az öntetre sem lehetett panasz. A hozzá adott kovászos uborka és dinnye ízletes, harapható, megfelelő ízű és állagú volt. 

A rántott szűzpecsenye szalonnás-tejfölös fejes salátával (2500 ft) rendesen panírozott húst, egy fél fejessalátát és isteni pörcögőt jelentett, és némi tejfölt. Fitneszmenünek nem mondanánk, de a klasszikus vonalon hozta amit kell, jó minőségű hús, korrekt ízek.

Az édességeknél majdnem megtorpantunk, ám nem bírtunk ellenállni a klasszikus csárdaételnek, a  somlói galuskának (800 ft). Ezt nem kellett volna. Műtejszín, dió helyett valami egészen más, kakaó vízzel kikeverve. Gyerekkorú tesztelőnk persze megfenyegetett, hogy ne merjünk erről rosszat írni, de felnőttként jót nem tudunk. Akkora csalódás volt, hogy csak na. 

A túrógombóc házi baracklekvárral és kekszmorzsával (900 ft) aránytalanul kicsi volt a somlóihoz képest, szomorkodtunk is miatta. Nem volt rossz, bár ebben a Karolina nyert, ebben semmi extra nem volt, nem fogjuk hetekig emlegetni.

Az irány jó, a gyerekekre való odafigyelésért külön jó pont (ráadásul külső és belső foglalkoztató egyaránt van az étteremben), de akik új ízekre vadásznak, ne ide jöjjenek enni. A nagyi és a nagybácsi viszont szeretni fogja.