Már ötvenegy trafikot raboltak ki az országban

"Én itt már tiszta klausztrofóbiás vagyok. Egyszer elpattan valami bennem, és annak nem lesz jó vége." Sok trafikos fejében kavarognak hasonló gondolatok, miközben egymás után rabolják ki a Nemzeti Dohányboltokat az országban (az elsőt 2013. július 17-én, eddig összesen 51-et). A fenti mondatokat egy trafikostól idéztük – körülnéztünk a főváros dohányboltjaiban, milyen a helyzet most, a törvény várható enyhítése előtt.

Augusztusban úgy tűnt, a füstüveg cellákban tengődő trafikosok ügyét senki sem érzi igazán magáénak: sem a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, sem a Nemzeti Adó-és Vámhivatal, sem a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. Utóbbi viszont most próbálkozik, tettek néhány javaslatot, és várják a jogalkotó döntését.

„A cél az, hogy az arculatot úgy módosítsuk, hogy az a törvénynek megfeleljen" – mondta Légrádi Petra szóvivő. A kérdéses arculat pedig a gyakorlatban átláthatatlan kirakatot jelent, amelyen keresztül, mint arra az elmúlt hónapokban a rablók rájöttek, senki sem látja, ha bűncselekmény zajlik az ország legkönnyebben kirabolható egységeiben. Ezek ugyanis zárt és elszigetelt helyiségek. 

Vizit a kirabolt trafikokban

Az általunk felkeresett nyolc fővárosi trafikból egy volt, amelyikben nem akartak nyilatkozni (egy CBA melletti dohánybolt), három olyat is útbaejtettünk, amit kiraboltak mostanság, és érdekes statisztikai adat, hogy zömükben nő volt az eladó (két kivétel akadt). Vegyes volt a kép az elsötétítést illetően. A legtöbb bolt valamilyen fóliával védte meg a gyermekek lelkét a színes cigidobozoktól, de akadt olyan üzlet, ahol csak celluxszal felragasztottak egy hevenyészett papírlapot. Ha tényleg változik a jogszabály, az a XI. kerületi dohánybolt jár majd a legrosszabbul, ahova eleve műanyag nyílászárókat szereltek be, üvegtábla helyett fehér műanyagtáblákkal operálva.

Az eladóknak egyöntetű volt a véleményük a meggondolatlan szabályozásról. Levegőt alig kapnak egész nap, nem tudják, ki készül bejönni, és hiába a szinte mindenhol jelenlévő kamera és pánikgomb, a rablók akár fedetlen fővel is bemerészkednek. Az egyik korábban kirabolt IX. kerületi trafikban is ott feszül egy fotó egy baseballsapkás férfiről, aki nemrég ment be rabolni.

"Én nem félek", "Óóó, hát hogyne félnék!" – hangzott el két különböző vallomás is az eladóktól. Természetesen azok tartottak jobban a rablásoktól, akiknek a boltjába már berontottak. Pedig az egyik I. kerületi bolt közelében rendőrség is van, a rendőrök rendszeresen cirkálnak erre.

A XII. kerületben egy utcában méterekre egymástól található két trafik, az egyiket kirabolták, a másikat nem. Az eladók itt sem nyugodtak. Az egyik eladó elmondta, egyszer két férfi ment be, nagy tagbaszakadt emberek, mindketten vettek valamit és húszezressel fizettek. A visszaadással próbáltak trükközni, de mást szerencsére nem műveltek. A másik (kirabolt) bolt eladója szerint két napja egy „tétova" férfi lépett be a trafikba, sokáig nézelődött, kérdezősködött, végül csak vett valamit. A rablás napján amúgy a szomszéd trafik előbb zárt, és az eladója majdnem benézett ide beköszönni, de végül nem tette meg.

Egy óbudai trafikos szerint így is akadnak hőbörgők, akik azon kötekednek, hogy egy icipicit már be lehet látni az üzletbe, és mi lesz így a gyerekekkel. Egy német férfi pedig azért szólt be nekik, mert az átláthatatlan műanyag függöny kevés volt neki, sérelmezte, miért nincs az ajtó bezárva. Később visszajött, és amikor látta, hogy az eladó zárja az ajtót, büszkén vállon veregette.

Kérdéseinket elküldtük a jogalkotásban illetékes Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak, valamint a trafikosok túlélését biztosító tippeket, ötleteket, javaslatokat kértünk az Országos Rendőr-főkapitányásgtól is, de kérdéseinkre a megadott határidőig nem válaszoltak.