Már napok óta attól volt hangos a Fókusz (az RTL Klub színes, szórakoztató, esti magazinműsora), hogy jön, jön, jön az X-faktor első élő-show-ja, pedig egy ilyen reklámszpottal is megelégedett volna a nép. Az egyre gyönyörűbb versenyzők egy hete zavarták le az utolsó selejtezőkört, ők jutottak be az élő-show-ba. Simon Cowell unott konzervköszöntője után be is indult a verkli: "Lálálálááálálálálááá! Lálálláálálá!" – énekelte a 12 döntős. A műsorvezető duó, Lilu és Istenes Bence elegáns szettben villogott, Lilu ruhája kissé egy textildarabokból összevarrt pokrócra hajazott (de a lábai hibátlanok), ám Istenes egyszerű, fekete öltönyben mutatta meg bájait.

A négy mentort a stylistok inkább a lazaság felé terelték, Tóth Gabi piros ruhája sokat mutatott, Alföldi Róbertet bőrdzsekibe pakolták, csak egy briftasni hiányzott a szettből. Szikora Róbert laza eleganciát, képviselt, Geszti Péter menő kék zakóban nyomta (decemberre kiderül majd, hogy a magát "ónémet tálalószekrénynek" nevező mentor beosztottai meddig jutnak). És az új rendszerről: szombaton csak a danolászást hallgathatjuk, eredményt csak a vasárnapi élőzés közben hirdetnek. A két kiesőjelölt is ekkor párbajozik.

A show-t az MDC nyitotta, a három szépfiú a Beatles Helpjét rockosította, előadásuk egy Amerika pite film háttérzenéjének elment volna, de nagy énektudást nem követelt. A mentorok imádták őket, Alföldi egy ugrást és a mosolyokat ekézte, ezt mondjuk nem érteni túlzottan egy ilyen pörgős előadásnál. Péterffy Lilit bögyös-faros menyecskének öltöztették, dekoltázzsal, lábikrákkal, ahogy kell. A dalválasztás pedig fejesugrás volt egy fekete lyukba: Miley Cyrus Wrecking Ballját hallhattuk, amúgy egész jól, bár néha a vokál hamarabb szállt be a refrénbe, mint Péterffy. Kapta is a kritikákat (hamis hangok, túl sok mutogatás), de Alföldi bevédte mentoráltját. Tóth Marcellel gurultunk tovább, a promóban látszott, hogy hajlamos elslendriánkodni a munkát. Ezt alaposan sikerült bizonyítania a Swedish House Maffia Don't You Worry Childjával. Az eleje iszonyatosan döcögött, a végére már jól ment az ordítás neki. Tóth Gabi a végén majdnem megtépte, a tapsmester időben avatkozott közbe a közönség megtapsoltatásával.

Miközben Lilu folyamatosan osztotta Istenest, Bozsek Márk lépett a színpadra. Egyelőre úgy tűnik, össze tudja fésülni a Barátok köztöt a Faktorral, Macklemore Can't Hold Usát hibátlanul lehozta, de ennél csak nehezebb dalok léteznek. Szikora a ruháját, Alföldi a tánclépéseit, Tóth az izgalmát és a dalválasztást szidalmazta. Egy újabb Lili, Batánovics Lili követte Bozseket. A nagy bajai zongoraművészlány Aretha Franklin klasszikusát, a Son of a Preacher Mant énekelte el, végre egy jó dalválasztás. A Nicki Minajra hajazó lány iszonyat nagyot énekelt, ha így nyomja, az első háromban is benne lesz. Szabó Ádám volt az este első értékelhető férfi énekese, bár azért ő is kiöntött pár hamis hangot. John Newman Love Me Againjét dalolta amúgy, de a zsűri szerint nem volt elég zord. Tendenciává alakult, hogy Szikora mindenkiből a mocskosságot hiányolja.

Eckert Anikóról a beharangozóban kiderült, hogy menyasszony. 2013 Csobot Adélját kissé szopottgombócra stylistolták, ő az Asteroid Galaxy Tourtól a Golden Age-t énekelte, és az tagadhatatlan, hogy ő talán a legjobban eladható énekes a mostani szériában, még ha a hangja nem is viszi a top3-ba. A mentorok szerint 120 helyett 60-80-nal haladt a produkciója, ami még így is az egyik legjobb volt. Őt a magát "átlagos viharsarki gyereknek" nevező Csordás Ákos követte, aki amúgy imádja a fegyvereket és a harcművészeteket. Stevie Wondertől a Superstitiont elképesztő lazasággal adta elő, ő is túl fog még élni pár kört, bár a svájcisapkája megosztotta a mentorokat. A Fat Phoenix két borotválatlan legénye következett, produkciójuk egész jó volt, Tóth Gabi viszont közölte: a dal "túl van muzsikálva" (sic!).

Krasznai Tündével kapcsolatban még mindig mindenki a múltjáról és a felejtésről beszél (utoljára írjuk le: pornós múltról van szó), ő eközben fű alatt pazarul elénekelt egy dalt, és bizonyította, hogy nem crazy. A By The Way szépfiúi folytatták a show-t egy Robin Thicke-dallal, amit a közönség imádott, és valóban egész hallgatható volt (leszámítva a magas hangokat). Végül az egyik legreménytelibb hang, Danics Dóra zárta a műsort. Dalával (épp a House of the Rising Sunnal) ismét bizonyította, hogy valami megmagyarázhatatlan történt tavaly, hogy nem juttatták az élő-show-ba, ő az, aki egy Fluor-számot is patentül előadott volna. "Ha a tehetség virágzik, akkor te egy botanikus kert vagy" – zárta az értékelést Geszti, ehhez nincs mit hozzátenni. Maximum annyit, hogy: no de mentorok!