Már több mint egy hónapja volt, hogy megjelent a Kockahas blogban egy poszt azzal a címmel, hogy Leállt a sörözéssel, jóképűbb lett. Az anyag arról szólt, hogy egy brit férfi fogyózni kezdett és hogy milyen látványosan jobban néz most ki új külsejével. A Kockahas blog is kap néha reklamáló olvasói levelet, de ilyen panasz, mint erre a posztra, még sosem érkezett. Egy Laci nevű fiatalember azt írta, hogy „hé, ezt a cikket rólam is írhatták volna!... Miért nem én szerepelek a cikkben?” A levél persze rengeteg szmájlit tartalmazott, de úgy döntöttük, ennek ellenére komolyan vesszük a dolgot, és az volt a válasz, hogy azért nem róla szól a poszt, mert róla nincs képünk. De ha küld, természetesen megjelentetjük. Pár hét elteltével Laci tényleg küldött is fotókat a fogyás előttről és utánról egyaránt. Így született meg ez a poszt.
Laci azt írja, hogy ő nem a sörözéssel hagyott fel, hiszen a sört nem is szereti, hanem egyszerűen csak elkezdett sportolni. „Kb. fél-háromnegyed év alatt 137 kg-ról 92-re fogytam, amit azóta is tartok” – konkretizálja Laci az adatokat. Az átalakulás története kicsit részletesebben pedig így szól: „24 éves koromban értem el a „csúcsra” (most 31 vagyok), ekkor 137 kg voltam; de egy nap gondoltam egyet, erőt vettem magamon, és elindultam a vonzó külső és az egészséges belső felé vezető úton. Sikeresen lefogytam 92 kg-ra, összesen tehát 45 kg-ot adtam le. (Nálam valóban nem csak szófordulat: erős csontozatú vagyok, hiszen 92 kilósan már szó szerint csont és bőr voltam.) Sajnos nem a legjobb módszert választottam a fogyásra, bár tény, hogy drasztikus és hatásos volt: egyszerűen csak nem ettem - legalábbis reggel 10 után már nem, csakis csapvizet vettem magamhoz. Ezen kívül minden nap futottam, egyre többet és többet - esőben, hóban, fagyban -, míg végül már egy fél maratonnyi táv sem kottyant meg (kb. 20 km). Egy ideig még jelen volt a jojó-effektus, feljött 10 kiló, aztán újra leadtam... míg végül rátaláltam a súlyzós edzés és a kalória-, fehérje-, szénhidrát- és zsírbevitel-számítás által kikövezett sárga köves útra.
Sajnos azonban túl hamar fogytam le azt a 45 kg-ot, és a bőröm nem bírt visszafeszülni, és bár rengeteg mindennel próbálkoztam (krémek, terápiák, köpölyözés), sajnos ezen semmi sem segített. Ezért újfent vettem a bátorságot, és 2 műtét keretében az összes kérdéses helyről eltávolíttattam a lógó bőrt. A második műtétem 4 hónapja volt.
A két műtét miatti fekvés és mozgásszegény lábadozás miatt szinte az összes addigra felépített izmom leépült, így 3 hónapja a 0-ról kellett kezdenem mindent – most már viszont feszes bőrrel! Nagyon elégedett vagyok a folyamattal, örömmel és vágyakozással várom a következő edzést, hogy tovább formálhassam a testem. Még az út elején vagyok, viszont úgy érzem, helyes és jó az irány, így már csak türelemmel és kitartással kell lennem, hogy végre nekem is a „címlaptestem" lehessen. Szeretnék a példámmal erőt adni azoknak, akik azt hiszik, ők ezt sosem tudják megcsinálni – mert ez butaság! Ha én meg tudtam, akkor bárki meg tudja!"
A fogyáshoz ezúton is gratulálunk, és a képeket elnézve nem csoda, hogy Laci büszke a teljesítményére, és bevállalja, hogy a Kockahas blogban közzétegyük a képeit (a fogyás előttieket is). „A jóképűséggel sincs probléma” - teszi még hozzá a végén, persze ezt is szmájlival. Nagyon reméljük, hogy most megint akad majd egy olvasónk, aki erre azt gondolja, hogy „hé, ezt a cikket rólam is írhatták volna!” Ha önnek ez jutott most az eszébe, ha ön is büszke a külsejére, és Lacihoz hasonlóan bevállalós is, küldje be nekünk a fényképeit, és mi megjelentetjük őket! Ha van fogyás előtti kép, azt is várjuk, de ha nincs, az sem baj – reméljük, minél több olvasónkat sikerül arra inspirálni, hogy komolyan vegyék az edzést. Amint Laci példája is mutatja, megéri.
