Pénzt, időt, vesét, idegeket áldozunk szerelmünkre

2009.02.13. 13:08

Amikor a 13 és 3/4 éves Adrian Mole-t Sue Townsend korszakalkotó regényében nyaralni viszik a szülei Skegnessbe, a kamaszfiú, attól tartva, hogy az ősökkel töltött kirucc önmagában kissé unalmas lenne, megkéri barátnőjét, Pandorát, hogy tartson velük. A cserfes lány szívből jövő válasza az invitálásra így hangzik: "tudod, drágám, hogy veled a pokolba is elmennék, de Skegness azért túlzás".

Azért nem minden angol ilyen szőrös szívű, ha önfeláldozásról van szó. A héten kaptuk a hírt, hogy a képen látható pár férfitagja éppen a holnapi ünnepre időzítette lovagias tettét. Pontosabban nyilván nem ő időzítette, hanem a műtő beosztása, mindenesetre Chris Barrett egyik veséjét holnap átültetik feleségébe, Tracybe, aki a hír szerint naponta dialízisre szorul és már három éve vár donorra.

A szerelem kifejezésének az önfeláldozás a legnagyszerűbb jele (a szeretlek szó ismételgetése helyett). Kedvesünkért a minimum sokak szerint egy kis anyagi áldozat, de a másik gondozása, ellátása, a közös otthonért való munka is mind-mind önfeláldozással jár. De nemcsak ez tud nehéz lenni, épp elég megerőltető bizonyos esetekben elviselni a másik idegesítő rigolyáit vagy családját, szüleit. Mi a legnagyobb áldozat, amit ön meghozott szerelméért?