Bizonyos Andrew G. Marshall egy cikkében azt állítja, hogy minél több emberrel randizik valaki, annál nagyobb az esélye, hogy egyedül marad. A szingliség szerinte egy olyan csapda (könyvet is írt a témában), amiből távolról sem az aktív társkeresésen keresztül vezet a legkönnyebb kiút.
Máshol is hivatkozik ő arra a Times Online oldalain, hogy miközben egyre többen és többen fogyókúráznak, az elhízottak aránya csak nő, ahelyett, hogy csökkenne. Ezzel párhuzamosan egyre népszerűbbek a randizós szolgáltatások, mégis jövőre az egyszemélyes háztartások lesznek a leggyakoribbak Nagy-Britanniában, azaz lassan több a szingli, mint a család. Ebből valószínűleg az következik, hogy a szingliséget nem túlzásba vitt randizással kell kivédeni. A bőség zavarában ugyanis valahogy mindig úgy érezzük, hogy soha senki nem tökéletes, és a következő randira valaki inkább mással megy el. Mi akkor a kiút?
Az első lépcső persze a szokásos szöveg, "rázzuk meg magunkat", gondoljuk végig, kik vagyunk, mit akarunk, mik a gyengéink, erősségeink, stb. A másik tanács ennél érdekesebb és konkrétabb: aktív társkeresés helyett járjunk társaságba, de ne randizási céllal. Iratkozzunk be nyelvtanfolyamra, menjünk el társasutazásra, sportoljuk, azaz ismerkedjünk mindenhol, de csak a baráti társaságot keresve, ne a szerelmet. Nyíljunk ki, haverkodjunk össze minél több emberrel, és bízzunk abban, hogy rajtuk keresztül egyszer majd meg fogjuk találni az igazit, egy barát, és nem egy társkereső-profil személyében. Jól hangzik - vajon működik-e?