Viszonylag régen volt már, hogy utoljára randirémálmot elmesélő sztori érkezett a ko.kola.blog@gmail.com címre, és az alábbi is csak azután, hogy élőszóban hallottam egy ismerőstől, Zitától. Neten leszervezett találkáról van benne szó és arról a jól ismert - általunk is kitárgyalt - trükkről, miszerint első randi idejére érdemes egy telefonhívást leszervezni, amire hivatkozva meg lehet lépni a szituból, ha kellemetlenre fordulnának a dolgok.
"Nem volt éppen a legpozitívabb szakasza az életemnek. Már évek óta siralmasan szingli voltam, diéta úgy-ahogy, cigiről leszokás csődben, nagymamám kórházban, stb., a szokásos. Gondoltam, itt az ideje, hogy netes társkeresőzéssel vigyek színt a szürke hétköznapokba.
Viszonylag hamar össze is akadtunk egy sráccal, randi lebeszélve, szombat délelőttre, ez mondjuk kicsit furcsa volt, ő javasolta. Egy teázóba, azt én javasoltam. Senki nem tudta, hogy ott vagyok, mert valahogy nem volt kedvem senkit annak a részleteivel szórakoztatni, hogy interneten ismerkedem. A randiról persze elkéstem, de ettől eltekintve nagyon is jól indult minden.
Élőben még szimpatikusabb is volt a srác, mint a neten mutatott fotóin. Mesélt a munkájáról, kiderült, hogy van macskája, aminek mondjuk nem örültem, találtunk egy közös ismerőst a középsuliból, szürcsöltük a teát. Szóval tök szimpatikus volt. Még gondoltam is magamban, hogy milyen mázlim van, hogy mindenki csak rosszat szokott mondani az internetes randikról, nekem meg ilyen szerencsém van rögtön az elsőnél.
Erre egyszer csak csöng a telefonom. Anyukám volt, azzal a hírrel, hogy nagymamám meghalt. Már egy ideje kórházban volt szegény, egy ideje számítottunk már rá, hogy elmegy, de azért megdöbbentett. Kérdeztem anyumat, hogy odamenjek-e, de azt mondta, hogy ne, úgyse tudok mit csinálni. Letettük, a srácnak meg csak annyit mondtam, hogy anyukám volt az.
Folyt (volna) tovább a beszélgetés, de hirtelen teljesen nevetségesnek, illetlennek éreztem valahogy az egész szitut, és persze csak szegény nagymamám járt a fejemben. Úgyhogy kb. tíz perc után mégis szóltam is a srácnak, leállítottam, miközben éppen mesélt valamit. Mondtam, hogy ne haragudjon, nagyon szimpatikusnak találom, de meghalt a nagymamám és el kell mennem. Majd mindenképpen találkozzunk a jövő héten, írjunk egymásnak. Mondta, hogy oké, én meg leléptem.
A következő hétből már pár nap el is telt, de nem írt, egy szót sem hallottam többet tőle. Gondoltam, írok neki, hogy akkor mikor találkozzunk. Erre valami olyasmit válaszolt, hogy nem érti, miért nem voltam képes megmondani neki, hogy nem tetszik nekem és hogy ennyi őszinteség a minimum. És hogy nagyon sajnálja szegény "nagymamámat", idézőjelben. Rögtön válaszoltam neki, hogy de én tényleg szeretnék vele még találkozni, és higgye el, hogy igaz a sztori, de nem válaszolt többet semmire.
Ezek után egy ideig pihentettem a netes társkeresést, és aztán meg más úton lett más..."