Tettünk már ilyet és bizonyosan fogunk is még a jövőben. Annyira erős volt az utóbbi pár nap kommentfelhozatala, hogy kiválogattuk az elmúlt napok 5 legérdekesebb-legviccesebb hozzászólását egy besztof-poszt erejéig. Olvasóink remek sztorikat és bölcsességeket rejtenek el a bejegyzésáradatban, szavazzunk a legjobbra!
1. Alig száradt meg a tinta blueberry sztoriján, amely egy rosszul sikerült leánykérést mesél el. A lelkes anyósjelölt volt ugyanis az, aki a potenciális meny tudomására hozta, hogy fia feleségül kívánja venni. "3 év után az én (mostmár ex) pasim is ilyesmi őrültségre szánta rá magát. Ott anyuka borította fel az idillt azzal, hogy a "nagy napon" délután hazajött, és rögtön nekemesett széles vigyorral, hogy "Na mutasd a kezed!" Én meg nem értettem, miért kell a kezemet mutogatnom neki. Volt az ujjamon egy gyűrű, amit a 18. születésnapomra kaptam a szüleimtől, azt kezdte nézegetni, hogy "Na, jól van, szép...". Én meg továbbra is néztem, mint borjú az új kapura, hogy most mi van. Erre megjelent a pasim, amolyan "mindennekvége" ábrázattal. Anyukának akkor esett le, hogy hoppá van. "Ja, még nem adtad oda neki?" És akkor beállt az a tipikus "húdecikivan" csend..."
2. Kértük is meg nem is a hosszú hétvégén a szerelmes idézeteket, papp.dnl-től kaptunk egy valóban frappánsat: "A szerelem: két nyál találkozása."
3. Érdekes elméletet osztott meg a többiekkel ***kimoderálva*** a melegekről a nőhiányos kínai társadalom kapcsán. Ezt vajon komolyan gondolta? "Másság ügyben csak annyi, hogy általában ott vannak nagy számban, ahol a nők finoman szólva rusnyák (UK, Olaszország, Spanyolország, Németország, USA partvidéki államai, néhány latino ország, etc.) A kínai nép ebben a tekintetben szerencsés, a nők nagyon adnak magukra, ápoltak, kedvesek, szépek, mint anno a 80-as években Mo.-on voltak. Nem nagyon van értelme nem heterónak lenni a rendvédelmi szerveken kívül."
4. Akkor a legérdekesebb ez a blog, amikor általa valódi kapcsolatokba kaphatunk bepillantást. Oldboyéknál sajnos nem éppen rózsás a helyzet jelenleg, a krízisről a két kommentben a következőképpen számolt be. "Hazamegyek a munkából, ahol egész nap buzeráltak, a belem is kijön, s lám, mire hazaérek, a feleségem arra nem méltat, hogy visszaköszönjön. Szalad a lakás, mert a gyerekek miatt nem volt ideje rendet rakni, de már rohan is, mert neki is dolga van (amúgy nagyon sokat dolgozik). Az, hogy nem beszélünk egymással otthon, az már-már természetes; telefonon naponta 2 x 3 percet (pedig egymás között ingyen van), elsorolja, mi kell a boltból. Este csak a gyerekek (amit viszont egyáltalán nem bánok), s míg lerakom a kölyköket, ő már somfordál is a hálóba, mire beérek, ő tudjon aludni.
Nem azt várom el, hogy minden éjjel órákat szexeljünk, sőt, ott tartok, hogy hetente 1-2 alkalommal is megelégednék, de az, hogy úgy vagyok (le)kezelve, mint egy idegen...
Amúgy a házimunkák jelentős részét én csinálom, nem tespedek a fotel előtt, nem kocsmázom - na akkor hogy is van ez?
Cak az nem fér a fejembe, hogy mi a bánatért kell játszmázni... Utálom ezt a "beszéljük meg" szituációt, de velem tényleg meg lehetne beszélni... De ha ő nem akar? Mondtam, hogy ez mehet így egy darabig, de ne lepődjön meg, ha félredugok egy idő után. Nem vagyok cukorból, és hát nekem is van szükségem...
Na persze akkor én lennék az antikrisztus."
5. És végül indatag elárulta, mi a hosszú kapcsolat titka. Ezt már mégse hagyhattuk csak úgy ott a többi hozzászólás között: "A hosszú kapcsolat titka a megcsalások megbocsátása, hasonlóság. Mert ugye nincs örök hűseg."