A különböző anyanyelvűekből álló párokról szóló posztban Petra, amikor a barátjára akart utalni, azt mondta, hogy "ember". Ennek a kedves-vicces megszólításnak a másik irányban "az asszony" lenne ugyebár a megfelelője, ha Petra "embere" beszélne magyarul. Érdekes módon bár nagyon szimpatikusnak találom ezt a megszólítást, valahogy nem tudom elképzelni, hogy én használjam. Hogyan beszéljünk tehát a szerelmünkről olyasvalakivel, aki nem ismeri névről az illetőt?
Abban a néhány korábbi posztban, ahol rólunk volt szó, eddig mindig a "párom" kifejezést használtam a páromra, de valamiért ezt sem érzem 100%-ig magaménak-magunkénak. Szóban szerintem még kevesebbszer használom ezt a kifejezést, mint írásban. Ami talán a legkönnyebben jön az ember szájára egy nemhivatalos beszélgetés során, az a csajom(nőm)-pasim, illetve a barátnőm-barátom megnevezés. De ezekkel is az a baj, hogy az előbbi a bunkóság és a jófejség közötti határon egyensúlyoz, míg az utóbbit néha túl szimplának érzem ahhoz, hogy olyasvalakit írjak le vele, akivel öt éve élek együtt. A lényeget a legpontosabban a "szerelmem" szó ragadja meg, de elég ritkán fordul elő, hogy odaillőnek érezném, hogy így beszéljek róla.
Ha azt mondom, hogy "az élettársammal" voltunk a Balatonnál a hétvégén, akkor úgy érzem magam, mintha egy bíróságon beszélnék valami hivatalos ügyben, aminek rám nézve terhelő kimenetele lesz. Ha azt mondom, hogy "a kedvesemmel" voltunk a Balatonnál a hétvégén, akkor úgy érzem magam, minta egy népmesét mesélnék (bár ez még mindig jobb, mint az előző). Ezért ha a párom éppen jelen is van, és be kell őt mutatni egy olyan rokonnak/ismerősnek, aki soha nem találkozott még vele, akkor általában nem is próbálkozom azzal, hogy a köztünk levő viszonyt szavakkal leírjam.
Nem úgy mutatom be őt, hogy "a párom, XY", vagy "ő XY, a kedvesem", esetleg "ő XY, az élettársam". Csak annyit mondok, nem túl elegáns módon, hogy "ő XY", és reménykedem, hogy a szituációból rá fognak jönni, hogy az illető nem a pedikűrösöm vagy a személyi titkárom, hanem szerelmes vagyok belé. Eggyel több ok a mielőbbi házasságkötésre: az igen kimondása előtt vőlegényként-menyasszonyként, utána pedig már férjként-feleségként (esetleg nejem-uram megszólítással) lehet egymásról beszélni, és legalább ez a probléma megoldódik - igaz, adódik egy másik. Addig is lehet szavazni és kommentelni: ki melyik megszólítást használja a leggyakrabban?