Rengeteg komment érkezett a múlt héten a házasságok hanyatlásának elméletét taglaló posztra, és sokan fel voltak háborodva, hogy egyáltalán képesek voltunk megemlíteni, hogy egy ilyen megközelítés is létezik. Mi azért merjük remélni, hogy egy ilyen elemzés hallatán senki nem bontotta fel egyébként működőképes házasságát, de annyiban mindenképpen igaza van azoknak, akik szerint ez az oldal a "gyűlöletet szítja", hogy az utóbbi néhány napban valóban többségben voltak a randiblogban a házasságot-hűséget mint általánosan elfogadott értéket valamilyen módon megkérdőjelező posztok.

Hogy az egyensúly helyrebillenjen, mára összeszedtünk néhány ellenérvet, amik viszont azt támasztják alá, hogy nem a házasság, hanem éppen a válás fog kimenni a divatból. A válási statisztikák pesszimista elemzőinek többek között először is azzal lehet visszavágni, hogy az USA-ban mért 50%-os válási arányhoz nagyban hozzájárul, hogy sokan többször válnak el. Ha a statisztikát aránytalanná tevőket - akik egyik rossz kapcsolatból a másikba bukdácsolnak - leszámítjuk, az derül ki, hogy a népességnek nem csak a fele él holtáig első házasságában, hanem nagyjából 60-65%-a. Mindezzel együtt még Amerikában is csökkenőben van újabban a válások aránya, 1981. óta.

Ráadásul nem a nyugat a világ. A Föld teljes népességére vonatkozó 2007-es összegzés szerint egy év alatt több, mint 43 millió házasságot kötöttek, miközben a válások száma a 9 milliót sem érte el. Ebből az következik, hogy a világ népességének esze ágában sincs Amerika példáját követni. Ehelyett nagyjából azt lehet mondani, hogy a világon öt emberből négy kifejezetten hűséges típus és kitart a holtodiglan-holtomiglan fogadalma mellett.

Ráadásul, mint azt korábban megírtuk, a nők helyzetének javulása is azzal a következménnyel járhat a kutatók szerint, hogy egyre több kiegyensúlyozott, egész életre szóló házasság köttetik a jövőben.

És hogy egy teljesen laikus és mellékes véleményt is hozzávegyünk a végére (az enyémet): ha van valami, ami a házasságokat fenyegeti, akkor az nem a melegek kapcsolatainak állami regisztrációja vagy külföldi szociológusok fejtegetése. Pláne nem ezen témák nyílt megbeszélése és feldolgozása. Sokkal inkább az, hogy a kapcsolatban élők nem hisznek saját érzéseikben, nem tudnak nagylelkűek lenni azzal, akit szeretnek, nem tudnak lemondani bizonyos örömökről, és ha valami tönkremegy, akkor nem néznek szembe saját hibáikkal, hanem (ex-)partnerüket, a szociológusokat, vagy az ehhez hasonló blogokat okolják.

Hiába születnek cikkek és posztok a válásokról, és hiába hoznak törvényeket a házasságok védelméről, az ön konkrét kapcsolatát nem egy blog fogja ön helyett elrontani, és nem is az állam fogja ön helyett megmenteni. Ha ön is védeni szeretné a házasságokat, néhány éves tapasztalatom szerint valószínűleg a legtöbbet azzal teheti az ügy érdekében, hogy hűséges marad.