múlt hét a szinglik hete volt az USA-ban, illetve pontosabban Nemházas és Szingli Amerikaiak Nemzeti Hete. Itt a szingli szó alatt tehát mindenkit kell érteni, férfiakat-nőket egyaránt, akik egyedülállóak. Illetve pont ez a lényeg: nem is feltétlenül “állnak” ezek az emberek egyedül, egyszerűen csak nem élnek házasságban vagy az állam által elismert egyéb élettársi kapcsolatban. Azt mondják, emiatt a jog és a társadalom szemében másodrendű állampolgároknak számítanak.

A kérdés természetesen elválaszthatatlan a homoszexuálisok házasságának engedélyezésének kérdésétől, de meglepő módon azok, akik a szinglik jogaiért küzdenek, nem feltétlenül helyeslik a melegházasság bevezetését. Méghozzá azért nem, mert azt mondják, ez a mozgalom is arra a felfogásra épül, hogy bizonyos kapcsolatok többletjogokat érdemelnek, és azt ráadásul az állam mondja meg, hogy melyek ezek a többivel szemben előnyben részesített kapcsolatok.

A szinglik hetének aktivistái azt mondják, nem a házasság ellen vannak - sőt, azt szeretnék, hogy mindenki maga dönthesse el, hogy házasságban vagy egyéb kapcsolatban akar-e élni, anélkül, hogy a döntést jogi tényezők befolyásolnák. Házassággal könnyebb állampolgárságot szerezni, jellemzően munkahelyi-, nyugdíj- és adókedvezmények is kapcsolódnak hozzá a világ országainak zömében, így itthon is. Ezeket a kedvezményeket általában már az élettársi kapcsolatban élőkre, is kiterjesztették, és tendencia azt mutatja, hogy egyre több helyen részesednek ezekből a jogokból a melegek is.

De mi van azokkal, akik például nem ketten élnek együtt, hanem többen? Vagy akik csak együtt élnek, amúgy furcsa pár módjára, szexuális kapcsolat nélkül? Vagy úgy álltak össze, hogy nem akarják egymást egy holtodiglan-holtomiglan ígérettel áltatni, hanem határidőt szabnak együttélésüknek? Vagy akik úgy döntöttek, hogy romantika helyett szüleiknél maradnak, és esetleg ápolják-gondozzák is beteg édesanyjukat-édesapjukat? Rengeteg együttélési forma létezik már a világon, és a hagyományos házasság meg az élettársi kapcsolat még a melegházassággal együtt sem fedi le az összes ilyen kapcsolatot. Az adatok szerint az USA-ban a 15 év feletti népesség kb. fele él csak házasságban.

Eszerint a mozgalom szerint ha többen családot alapítanak, ezek között a miniközösségek között nem lenne szabad az államnak válogatni. A házasság maradjon meg a vallási intézménynek (hiszen eredetileg is annak indult), és mindenki saját külön szerződéssel alapítson családot, olyan feltételekkel, ahogy az a résztvevőknek tetszik. Az állam ne tegyen többet, mint amit az összes többi szerződéssel tesz: biztosítsa a kikényszeríthetőséget, ha az egyik fél nem teljesíti azt, amit vállalt.

A dolog olyan szempontból valóban indokoltnak tűnik, hogy a család fogalma manapság már szinte mindenkinél mást jelent, van, aki szerint például a kutya is beletartozik. Persze pontosan emiatt tűnik nehezen kivitelezhetőnek az elképzelés, hiszen ha az állam úgymond a lovak közé dobja a gyeplőt házasság-témában, akkor elvileg jókora kuszaság keletkezhet.

Ahol az államra mindenképpen nagy szükség van, az természetesen a gyerekek védelmének kérdése, hiszen arról nincs vita, hogy a kiskorúak számára optimális környezet megteremtését minden eszközzel segíteni kell. De vajon megoldható-e a gyerekvédelem akkor, ha az állam kiszáll a felnőttek kapcsolataiból? A szinglik hete során természetesen amellett kampányoltak, hogy igen. Ön mit gondol?