Még 2 félrelépő nő, aki számítógépen bukott le

Csütörtöki, jelszómegosztásos posztunkra több válaszlevél is érkezett, ezek közül kettőből idézünk alább. A téma továbbra is az, hogy milyen könnyen lebuknak a számítógépek miatt a hűtlenek. A levélíróknak szokásunk szerint megint álneveket adtunk, közülük Károly története egészen friss, Valéré viszont annyiban különbözik, hogy náluk nem éppen véletlen lebukásról volt szó. Ha ön is szívesen írna nekünk, ne tartsa vissza magát, nagy örömmel fogadjuk emailjét a Randiblog e-mailcímén!

Károly

„A páromnak a közelmúltban tönkrement a notebookja, és most az enyémet használja saját dolgainak intézésére. Így sikerült lebuknia. Nyitva hagyta a levelezését a legpikánsabb résznél, persze, hogy megakad az ember szeme az erotikus tartalmon. Na, de menjünk vissza az elejére.

Párommal 3 éve vagyunk együtt, 2 éve összeköltöztünk. A kapcsolatunk mindig rugalmas, nem számon kérő (hol voltál? kivel? mit csináltál? pasival? nővel?). Szexuális életünk is jónak mondható, heti 4-5 alkalom biztosan megvan, tartalmas, kielégítő. Mindig bíztunk egymásban. Szoktunk mesélni egymásnak új ismeretségekről. Történt ez akkor is, amikor a párom megismerkedett ezzel a pasival (legyen mondjuk Géza a neve). Feltűnő volt, hogy csak pár szót mondott róla, azt is lesütött szemmel, halkan, bizonytalanul és a végére odabiggyesztette, hogy „amúgy nem jó pasi”. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, el szoktuk mondani egymásnak, ha éppen egy csinos nővel vagy férfival találkozunk.

Kezdett titokzatossá válni a Géza. Hetente több alkalommal időt szakítottak arra, hogy találkozzanak egy kávéra, beszélgetésre (ami néha 2-3-4 óra időtartamra rúgott). Akkor már érdekelt, hogy vajon mi is van ezzel a pasival, de mindig olyan választ kaptam, hogy „nincs semmi különös” „nem tudom már, miről beszélgettünk”. Még mindig nem féltem annyira, többször megbeszéltük, hogy nem csalna meg. Persze motoszkált bennem a dolog.

A lebukásuk elég friss dolog, mivel tegnap este történt. Párom vele folytatott hosszas beszélgetést Facebookon, közben kapott egy telefonhívást, felugrott a notebook mellől, és lerohant a ház elé, mert egy barátnője jött érte, csajos mozi volt. Később nekem is szükségem volt a notebookra. Odaülök, megmozdítom az egeret, bekapcsol a monitor, az első mondat, amin egyből megakadt a szemem: „imádom azt a kis finom puncidat” (írta a Géza). Teljes sokk, 200-as vérnyomás, megdöbbenés, csalódás. Valahogy így tudom jellemezni. Belepörgettem a levélbe, de nem volt idegrendszerem végigolvasni. A kezdetektől erotikus, pikáns tartalmú. Abból, amit elolvastam, kétszer biztos volt közöttük szex.

A mozi után nem tudtam felhozni a témát a páromnak, majd ma higgadtan, nyugodtan. Ennek ellenére szeretem, de a bizalmam iránta eléggé lecsökkent. Azt nem mondom, hogy ma kidobom és szakítunk. Inkább meg szeretném beszélni ezt vele és elérni nála, hogy függessze fel azt a kis románcot…”

Valér

„Házasok voltunk, elejétől kezdve tökéletes volt köztünk a bizalom. Oda-vissza. Ismertük egymás jelszavait, telefonok PIN-kódjait, mindent. Kezdve a levelezéstől, a bankok internetes kliensein keresztül, az Iwiw-jelszavakig. Teljesen hétköznapi esemény volt, hogy egyikünk ült a gép előtt, a másik tv-t nézett és odaszólt: „nézd már meg légyszi a mailem, hátha jött valami”. Évekig tökéletesen működött minden.

Egyik tavasszal apró változásokat véltem felfedezni a viselkedésében. Félrevonult telefonálni, olyankor is, amikor közös ismerősünkkel beszélt. Hirtelen fogyókúrázni kezdett, sportolni járt, mélyen átszellemült szerelmes képpel bámult a monitorba, amikor a Youtube-on szerelmes dalokat hallgatott. Tehát tipikusan a „Nagy könyv” szerinti megcsalós előjelek mutatkoztak.

Legfurcsább az volt, hogy megkért, segítsek neki nyitni egy új Gmail-fiókot, aminek nem árulja el a jelszavát. Miután a megelőző években ilyen fel sem merül köztünk, így kissé meglepett. A megcsalós jelek, és a mailfiók miatt tényleg komolyan gyanakodni kezdtem. Innentől ezt a mailfiókot használta, szinte az egész addigi levelezése fokozatosan átkerült ide.

Informatikus lévén nem kellett sokáig agyalnom, hogyan szerezzek bizonyosságot. Feltettem a gépre egy keylogger programot. Ez lement egy fájlba minden billentyű leütést. Könnyű volt 1-2 nap múlva megkeresni benne a mail-bejelentkezést. A gyanú beigazolódott. Egy pasival folytatott ömlengő levelezés tárult elém. (Tudom, nem szép dolog más levelét elolvasni, de mivel itt megcsalás „bűntette” forgott fent, így nem tartom annyira etikátlannak.) Kiderültek a találkák időpontjai, némiképp a helyszínek is, bizonyos írásokból a történtekre is lehetett következtetni…

A pasija nevét is hamar kiderítettem, röhejes módon az Iwiwen is be volt neki jelölve ismerősként. Lebuktattam, párszor még találkoztak, de a pasi inkább a családját választotta. Sajnos a nejem nem igazán változott vissza eredeti önmagára, így szétmentünk, elváltunk.

A sztorit azért írtam meg, mert nem feltétlenül az buktatja le az embert, hogy ismer minden jelszót, és elolvas ezt-azt. Sokszor épp az jelenti a buktát, hogy mindenhez van hozzáférése és egyszer bekerül valami a rendszerbe, amihez nincs hozzáférés…”