Az alább olvasható levelet beküldője úgy írta alá, hogy „egy idősebb nő”, a megszólításban pedig ez szerepelt: „Tisztelt fiatalabb férfiak!” Persze a leírt gondolatok távolról sem csak fiatalemberek számára érdekesek, pontosan ezért közöljük a teljes levelet a hajtás után. Az előzmény természetesen az a poszt, amelyben arról volt szó, hogy az idősebb nők mivel készítik ki a fiatalabb pasikat. Nos, az alábbi sorok írója elég egyértelműen azon a véleményen van, hogy sokkal nehezebb a fiatalabb nőkkel, mint az idősebbekkel, és azt is megmondja, hogy miért. Egyetért? Máshogy gondolja? Van már önnek is tapasztalata nagyobb korkülönbséget áthidaló kapcsolatok terén? Írja meg véleményét vagy saját történetét a Randiblog email-címére!
„A dolog rossz oldalról van megközelítve. Mert ugye mi visz rá egy fiatalabb pasit arra, hogy egy idősebb nővel kezdjen kapcsolatot? Itt nem feltétlen egy szexre gondolok. Hanem a mélyebb érzelmi kapcsolódásra. Talán az, hogy nem tudnak, vagy nem akarnak megfelelni a fiatalabb, vagy korban hozzáillő nőknek. Értem ezalatt: „elviszel vacsorázni, nyaralni, moziba, koncertre” vagy „Kinéztem, megveszed nekem...?” vagy „Mikor mutatsz be a szüleidnek, összeköltözünk, feleségül veszel, gyereket akarok, hova megyünk nyaralni?” Bizony ezek mind jelen vannak a női agyban kortól függetlenül. Kérdések, igények, elvárások! Arra, hogy társaságot, szponzort, férjet, apát keressenek az életükhöz egy férfi személyében.
És igen, vannak az érettebb, idősebb, intelligens, független nők, akik valószínűleg ezeken az eseményeken a negyvenes éveikre minimum egyszer már túl vannak, és rájöttek, megtapasztalták, hogy mindezeket a dolgokat önálló független nőként is megélhetik. Valószínűleg ki mertek lépni egy számukra méltatlan kapcsolatból, és nem feltétlen azért, mert egy másik férfi erre ösztönözte őket, hanem mert nem működött a kapcsolat.
Teljesen tisztában vannak azzal, hogy testben nem vehetik fel a versenyt egy kevésbé ráncos, feszesebb bőrű, fiatalabb nőtársukkal, és nem is akarják, mert tudják, hogy az ő bőre is csak egy ideig lesz feszes. Nem féltékenyek, mert tudják, hogy akit lehet vinni, azt úgyis viszik, és akkor azért nem érdemes sajnálkozni. Tehát nem rajtuk múlik a dolog. Ezt a döntést általában a másik fél hozza. Ő dönt úgy, hogy mást akar. Megjegyzem, bárki-bármikor lecserélhető kortól és nemtől függetlenül. Mindenkinél van szebb-okosabb-fiatalabb, akit már valaki megunt. Nem lekicsinylésképpen mondják azt a fiatalabbakra, hogy még tapasztalatlanok és felelőtlenek, hanem mert tudják, hogy ők is voltak éretlenek, és mert idővel minden változik, sőt elmúlik.
Azzal pedig nincs semmi baj, ha fiatalosak maradnak, és úgy is öltöznek. Természetesen a jó ízlés határán belül. Megjegyzem, ritkán rohannak el egy buli előtt egy újabb ruháért amiben megjelenhetnek. Tudják, hogy nem emiatt veszik észre őket. Az, hogy megengedhetik maguknak, hogy fesztelenül bulizzanak, nem azért van, hogy felhívják magukra a figyelmet, pusztán azért, mert már nincs bennük az a kényszerérzet, hogy megfeleljenek a társadalom elvárásainak. Főként nem a párjuknak. Természetesen léteznek kivételek, alkohol, drogok hatására, amikor még a nők is kivetkőznek magukból, de ez viszont nem korfüggő.
Közös gyereket sem valószínű, hogy terveznek/kivéve, ha az úgy alakul, és mindketten szeretnék, mert tudják, hogy azt fel is kell nevelni, és általában ezen is már rég túl vannak. Sokszor egyedül, mert tudják azt, hogy elsősorban Anyák. Tisztában vannak vele, hogy egy gyerek nem arra való, hogy összetartson egy kapcsolatot.
Lemaradni valamiről? Miről? Megéltük már azokat a dolgokat, amiket a fiatalabb férfiak, valószínűleg még nem, vagy csak a bátrabbak.
Utolsó esély? Mire? A szeretetükre? Legtöbben már erre az időre tudjuk, hogy nem függünk attól, hogy kapjunk, mert sokkal boldogabbak vagyunk, ha önzetlenül adhatunk. A döntésjogunk pedig megvan,hogy kinek. Tisztában vagyunk azzal, hogy szabadságunk nem mástól függ, ahogy a boldogságunk sem. Kevesebbszer gondolkodunk és többször érzünk. Megérzünk...
Áldozathozatal? Hmmmm. Ha egy kapcsolatért áldozatot kell hozni, az komoly önértékelési problémát jelent abban az emberben, aki ezt áldozatként éli meg. A másikért önzetlenül tett cselekedetek felemlegetése pedig szintén nem kor- és nemfüggő. Inkább az ember személyiségén múlik. Mint ahogy a méltóságteljes öregség is. A test látszólag öregszik, de ha egészséges, gazdag lelki életet él valaki, az kisugárzik belőle, és láthatóvá válik mások számára is. Viccesen ekkor mondják, hogy letagadhatsz pár évet...
Az meg, hogy az évek során nadrágot kellett húznunk, inkább a férfinemzet szégyene. Vagy az is lehet, hogy szerencséje, mert ugye hogy is van a mondás? „Minden kiegyensúlyozott, sikeres férfi mögött áll egy nő. Igen, az a nő, aki ölelésre tárja a karját, ha támaszra van szükség, vagy kardot ránt, ha védelmezni kell.
Talán inkább a tudatos szeretet, az együttműködés és a kompromisszumkészség az, ami fontos, hogy működjön két ember között. Az érettség, az együttérzés és az elfogadás a másikkal szemben. Szeretni olyannak, amilyen, vagy éppen annak ellenére, amilyen.
Szóval tisztelt fiatalabb férfiak! Ne tessenek az idősebb nőkkel folytatott kapcsolatuk megromlásáért csak őket hibáztatni! Valamiért egyszer vagy többször önök ezt vonzónak, kényelmesnek találták, és emellett döntöttek. Talán inkább nézzenek magukba is egy kicsit, ismerjék fel, hogy mit is éreznek, mire vágynak, mit szeretnének, és ha már tudják, és valamelyest megismerték önmagukat, akkor merjenek dönteni. Elköteleződni és felelősséget vállalni a saját választásukért, cselekedeteikért. Mert sajnálattal kell közölnöm, hogy erre egy fiatalabb nő társaként is szükségük lesz. Sok szerencsét és kitartást hozzá!”