„A nemrég megjelent, Ferenc által írt levél engem is emailírásra ösztönöz. Konkrétan a lelki eredetű, fiatalkori merevedési zavarról, önbizalomhiányról szeretnék írni” – ezzel kezdte a levelét Boldizsár (ez is egy álnév természetesen). Többször volt már ugyanis szó ebben a blogban, hogy a férfiak merevedési problémái hogyan zavarhatnak bele a párkapcsolati életbe, sőt, ugyanezt a korai magömléssel kapcsolatban is megtárgyaltuk, szintén egy olvasói levél kapcsán. Azzal kapcsolatban sok olvasói tanács érkezett még az óévben, de most Boldizsár személyében végre egy olyan férfit is mutathatunk, aki merevedési zavarai ellenére él boldog párkapcsolatban. És nem Viagrával oldotta meg. Ha ön is hozzászólna, ha van véleménye vagy saját tapasztalata, kérjük, írjon a Randiblog email-címére!
„Amikor olvastam a levelet, tudtam hogy nekem is lenne mondanivalóm a témáról, és úgy gondolom, hogy sokunknak lenne még róla mesélnivalója. Azonban bizonyos társadalmi hatások miatt ez a férfiak közt sajnos tabu.
A probléma egy része a társadalmi nyomásban, elvárásokban keresendő, aminek a legtöbb fiatal áldozatul esik. A társadalomtól kapott, vagy a vélt, de ki nem mondott elvárások megölik az egyén magával és másokkal szembeni őszinteségét.
Ferenc korában, „kezdő” felnőttként én is hasonló lelki eredetű problémákkal küszködtem. Prostihoz nem mentem, de orvost felkerestem, aki fizikailag megvizsgált, és rábeszéltem, hogy írjon fel nekem kék tablettákat.
A tablettákat kiváltottam, de végül nem használtam fel, a lejárat után hulladékba kerültek. Lett volna lehetőségem felhasználni, de végül nem tettem. Azt, hogy melyik a jobb választás, használni vagy nem, nem tudom megmondani.
Végül ami meggyógyított, az egy tartós kapcsolat, amiből őszinteség, szerelem, végül boldog házasság lett. Ez a kapcsolat nekem kényelmesen, lassan indult, kb. fél év telt el az első „hagyományos” testi együttlétig. Rájöttem, hogy az egyéjszakázás nekem sosem ment volna, én nem egyéjszakázós alkat vagyok, pedig általában mindig volt olyan lány, akinek tetszettem. Nem tudok összefeküdni olyannal, akiben nem bízok 100%-ig. Cserébe tudom, hogy a házasságom, ha rajtam múlik, különlegesen tartós lesz.
Aki ilyen problémával küzd, az valószínűleg hozzám hasonlóan visszahúzódó, szégyenlős, és talán bizalmatlan típus. Tanácsolni azt tudom, hogy legyünk őszinték magunkhoz, vállaljuk fel a személyiségünket, és ne akarjuk mindenáron olyan modellt, elvárásokat követni, amik ránk nem illenek. Más dolog valamit fejben akarni, és más dolog lelkileg, testileg „akarni”. Tudom, hogy ez mindenkinek nagyon nehéz, főleg ha egyedülálló, kezdő felnőtt az ember. Ha nem ezt tesszük, annak tartós önbecsülési katasztrófa lehet a vége.
A személyiség, egyediség felvállalására nem sok tinédzser képes egyedül. Ezért tartom fontosnak, hogy beszéljünk a problémáinkról, és figyeljünk oda egymásra, főleg az idősebbek a fiatalokra. Ne hecceljük egymást azért, mert valaki még szűz. Nem mintha ennek a szónak lenne is bármiféle valós értelme. És még egyszer elismétlem: fontos az őszinteség, őszinteség, őszinteség másokkal, és magunkkal szemben.”