A mai posztban Suzanne Heintz életét és munkásságát mutatjuk be önnek (a kettő igencsak összefonódott, amint az mindjárt kiderül). Ennek az amerikai képzőművésznek elege lett abból, hogy a harminc betöltése után egyre gyakrabban szekírozták azzal, hogy miért nem ment még férjhez, miért nincs még gyereke, ketyeg a biológiai óra, stb., mindenki jól ismeri ezeket a mondásokat. Aki ilyeneket mond, az persze gyakran nem is akar beszólni, de ettől még ugyanolyan irritáló ezt hallgatni. Heintz úgy döntött, hogy ő sem hallgatja tovább, inkább szerez magának egy családot.
Heintz azt írja website-ján, nem érti, minek célozgatnak az emberek folyamatosan a szingliséggel kapcsolatban. Jó, nem ment férjhez, nem lett családja, de mégis mit kéne csinálnia, ha egyszer nem jött össze? „Nem lehet csak úgy elmenni venni egy családot. Vagy mégis? Én megtettem” – írja a projektről készült fotók és videók kísérőjeként a főszereplőnő. Fogta magát és vett két próbababát, egy férfit férjnek, plusz egy kislányt, hogy legyen gyerekük is. „Kívül ott a cukormáz, de belül nincs semmi.”
A hátborzongató az egészben az, hogy egyáltalán nem is jár olyan messze a valóságtól ez az ötlet: ott van például a férfit helyettesítő ölelőpárna, de agglegényeknek is létezik telefonos álbarátnő, mások meg a Facebookon élnek kirakatkapcsolatban, pontosan azt az álságos képet mutatva a tökéletes családról, amit Heintz projektje parodizál. Már több, mint tíz éve él együtt daliás műanyagférjével és örökké nyolc éves lányával, és sorra készítik a fotókat a tökéletes családról különböző alkalmakkor: karácsonykor, Valentin-napon vagy a párizsi nyaraláson. Suzanne Heintz akkora sikert aratott próbababa-családjáról készült fotóival, hogy hamarosan könyvet is kiad a projektről. A képek magukért beszélnek, ha még többet szeretne belőlük látni, kattintson ide vagy a fenti fotóra!