Ez a poszt három rövid, megható és képekkel illusztrált történetet tartalmaz, mindegyiknek egy-egy pár a főszereplője. Az első sztoriban Kristy és Adam Brutnellt mutatjuk be, a huszonéves brit fiatalok három hónapja randiztak, amikor Kristy egyik reggel arra ébredt, hogy egyik lábát sem tudja mozgatni. Az orvosok megállapították, hogy ennek oka az, hogy gyógyíthatatlan sziringomiéliában szenved, ami azt jelenti, hogy a gerincvelőjében ciszták keletkeztek, amiket műtéttel sem lehet eltávolítani, és ez az ő esetében bénuláshoz vezetett. Kristy azóta kerekes székben él, de az igazi főhős ebben a sztoriban talán nem is ő, hanem a szerelme: aki a betegség ellenére is kitartott mellette. Bár csak három hónapig tartott kapcsolatuk kezdetén a felhőtlen boldogság, Adam tavaly elvette feleségük Kristyt, aki ragaszkodott hozzá, hogy az első táncot akkor is kerekes szék nélkül táncolja el a lagzin újdonsült férjével. Ez a pillanat látható a képösszeállításban.

A második történet nem kevésbé megható, itt is egy brit házaspárról van szó, de ők már elég régen voltak huszonévesek. Bert és Mary Barnsley 1943-ban házasodtak össze, karácsony napján, a fotó alább látható. Éppen dúlt a második világháború, és a harangokat nem szabadott megkongatni, mert az a légiriadót jelentette akkoriban. Barnsley-ék házassága így is hosszú és boldog volt, amíg Bert, 93 évesen, idén március közepén el nem hunyt. Feleségét, Maryt a rokonok szerint ez annyira megviselte, hogy összetört szíve mindössze egy héttel később őt is elvitte, így a házaspár két tagjának egyszerre volt a temetése. Több, mint 71 évnyi házasság után ugyanabban a templomban tartották közös gyászmiséjüket, ahol annak idején összeházasodtak. Őket a halál is csak egy hétre választotta el – hasonlóan szép, egész életen át tartó szerelmekről szóló történeteket egyébként olvasóinktól is kaptunk, kattintson értük ide!

A harmadik történet pedig nagyban hasonlít az előzőhöz, csak azzal a különbséggel, hogy ez a brit pár, azaz Aquilla és Catherine Brant már a 72. házassági évfordulóját ünnepli, és köszönik, remekül megvannak, pedig a férj már 99 éves, a feleség pedig 95. Ők 1939. szeptemberében jöttek össze, pont azon a napon, amikor kitört a második világháború. Aquila, akinek a neve egyébként sast jelent latinul, mérnökként tartott oktatást a kórházban, ahol Catherine nővérként dolgozott. Aquila kért egy kis teát, Catherine adott neki, és azt mondják, már itt, ekkor, első pillantásra egymásba szerettek. Azt mondják, persze az ő életükben is voltak nehezebb időszakok, de igazából sosem veszekedtek, azzal viccelnek most, hogy hosszú házasságuk titka az, hogy Aquila mindig mindenre azt mondja a feleségének, hogy „igen, szívem”. Nézze meg az ő fotóikat is a képösszeállításban!