Nem mindegy, hogy okos vagyok-e, ha csak dugni megyünk?

„Szoktam olvasgatni az oldalt, mindig találni egy-két érdekes témát; vagy ha a téma éppen nem is olyan érdekes, a hozzászólások mindenképpen megérnek egy-két perc időtöltést. A jelen témában azonban nem igazán találtam még cikket, kommentet (bár az is lehet, hogy felületesen olvastam), így érdekelne, hogy ha a pasik mindig azt hangoztatják, hogy okos, csinos barátnőt akarnak, akkor ha végre találnak egy ilyet, miért húzzák fel a nyúlcipőt és gyorsulnak fel százra 4,2 mp alatt? Tudom, hogy sokakban nagy ellenszenvet fog kelteni az írásom és „magától elszállt” embernek fognak tartani, de nem igazán érdekel. Mivel amit leírok, az a színtiszta igazság” – már a bevezetőből is egyértelmű, hogy a mai posztban olvasható levelet egy különleges hölgytől kaptuk, így passzol is hozzá a különleges álnév, amivel a Randiblog ezennel megajándékozza: nálunk Zenina néven fog szerepelni.

Zenina még az előtt írt nekünk, hogy megjelent volna összeállításunk arról, hogy a férfiak miért a butább nőket szeretik, de mégis az alábbi sorok, mintha arra a posztra reagálnának. Volt már olyan férfi, aki Zeninának kerek perec megmondta, hogy túl okos – szóval úgy látszik, a férfiaknál tényleg hátrány, ha egy nőnek esze van. Hogy mennyire, az alább olvasható. Zenina arra számít, hogy rosszindulatú megjegyzéseket fog kapni, hát ha ön valami kevésbé csípőset szeretne hozzáfűzni, vagy esetleg pontosan ugyanezt tapasztalja a világban, akkor is várjuk az ön levelét is a Randiblog email-címén!

„Idén leszek 31, nem élek Magyarországon már 4 éve. Munka miatt jöttem el – de ez egy másik website-ra tartozik. 3 diplomám van, egyik sem tingli-tangli egyetemről, és nem „ruhatár szakról”. Jó munkám van, jó fizetéssel, amiért kőkeményen megdolgoztam. 178 centi vagyok, 2,5 éves korom óta rendszeresen, versenyszerűen sportolok. Tehát magas vagyok, nem túl hülye és mondjuk úgy, nem kell „kitennem” semmit, hogy észrevegyenek egy szórakozóhelyen vagy akár az utcán. Barátságos vagyok, bárkivel képes vagyok elbeszélgetni, humorom is van (állítólag) és a semmi közepén is 5 perc alatt találok társaságot. Sokat utazom a munkám miatt is, igazán nyitott vagyok az emberekre. A pasik csőstül jönnek oda hozzám (teljesen mindegy, hogy hol – reptéren, étteremben, bárban, stb.), tehát alkalom lenne. Bár nyilván számuk limitált, mivel szerintem „egy nő hordjon magassarkút”, tehát 185 alatt nem igazán van értelme odajönni hozzám. (Itt kérek elnézést az alacsonyabb férfiaktól, de nyilván ők sem szeretnek egy magasabb nővel megjelenni...)

Abszolút nem vagyok egy „girly-girly type” (sokkal több fiú barátom van, mint lány), pasikat megszégyenítő módon tudok sportról beszélni (vagy akár drukkolni), megveszek a nyári Olimpiai Játékokért, és talán én vagyok az egyedüli magyar lány az 50 alatti korosztályból, aki nem azért nézi a Benedek-csapatot, mert gyönyörűek, hanem mert amikor „játszik a csapat”, az valami félelmetes. Ennyit rólam...

A kotta mindig ugyanaz: mivel általában kerülöm a foglalkozás-témát az elején (volt elég sok rossz tapasztalatom), egészen jót beszélgetünk. Aztán a szituáció valami miatt úgy hozza, hogy kiderül, nem vagyok tök hülye – itt még mindig csak az első fél óránál tartunk – sok pasi lelép. Nem egytől kaptam már meg: „te túl okos vagy nekem” – mindezt 30 perc beszélgetés után. Hangsúlyozom, még azoktól is ezt kaptam, akikkel kvázi „tisztázzuk”, hogy ez max. egy éjszaka lesz. Kérdezem én, hát nem tök mindegy, hogy okos vagyok-e vagy sem, ha csak dugni megyünk!?

Aki az első 30 percet „túléli” és mondjuk még tetszik is neki, hogy megbeszélhetjük a legutóbbi meccset (kvázi bármelyiket), vagy a szüretelésről értekezhetünk, esetleg arról, hogy mit látott utoljára színházban, stb., tehát értelmes beszélgetést tudunk folytatni, azzal általában össze szokott jönni egy második randi. A második randi végén pedig ilyeneket szoktam kapni: „nagyon jófej vagy, meg csinos, de jobban örülnék, ha inkább az X hypermarketben dolgoznál”. (Elnézést kérek az ott dolgozóktól – de ugye ez idézet volt). Hát ez a no comment kategória! Mindig ugyanezt kapom, országtól, nemzetiségtől függetlenül.

Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány sráccal jutottam el az elmúlt egy évben a harmadik találkozásig. Pedig kvázi minden érdekel – komoly kapcsolat is, de az is, hogy „csak úgy legyen valaki”. Az utolsó komoly kapcsolatom (másfél év) 4 éve ért véget. Minden szép volt egészen addig, amíg meg nem kaptam a mostani melóm és nem lett több a fizetésem az övénél... ez betette a nagykaput a legénynél és futott, jó messzire.

Ennek ellenére nem érzem úgy, hogy hazudnom kéne magamról, vagy előadni a hülyét... vagy minden szón, amit a tisztelt férfiú kiprésel magából, ájuldozni... Bár van, hogy úgy gondolom, egyszerűbb lenne az életem, ha mondjuk kevésbé lennék tanult, olvasott, világlátott... kevesebb témához tudnék értelmesen hozzászólni... mert a tudás itt nem hatalom, hanem nyűg!

Most aztán jöhetnek a rosszindulatú megjegyzések... készen állok!”