Ön tudta, hogy öreg hiba partnerünkkel együtt edzeni? Azt írja a Time, hogy egy csomó konditerem ad kedvezményt azoknak, akik párjukkal együtt iratkoznak be, de egy új kutatás szerint ez a felállás az egyik félnek mindegy, a másiknak kifejezetten rossz. A lustábbnak ugyanis nem segít, hogy ott van mellette fegyelmezettebb partnere, ehelyett az aktívabb félt demoralizálja a másik lustasága és ő is csak annyit fog edzeni, mint motiválatlanabb barátja/barátnője, illetve férje/felesége. Erre a Boston College kutatói jöttek rá, kísérleteket végezve igazi párokkal és laboratóriumi körülmények között.
Az edzés csak egy jó példa, de a kutatók szerint megállapításuk minden olyas esetben igaz, amikor egy pár két tagja közösen határozza el, hogy együtt fognak valamit csinálni. Ez a valami az edzésen kívül lehet spórolás is, fogyókúrázás (na annak tényleg megvan a saját pszichológiája), vagy akár a külföldre költözés (a Revolutionary Road – A szabadság útjai című könyv/film is eszünkbe jutott most, ahol a házaspár végig azt tervezi, hogy Franciaországba költöznek, de végül nem lesz az egészből semmi). Ahelyett, hogy az ambiciózusabb fél segítségével közösen végigvinnék a tervet, az egészből csak annyi lesz, amennyire a lustább fél rá tudja venni magát, és őhozzá igazodik az energikusabb fele a párosnak.
A kutatás vezetője, Hristina Dzhogleva meg is magyarázza, miért van ez. Aki nagyobb önfegyelemmel rendelkezik, az általában a hosszú távú előnyökre fókuszál az azonnali örömmel/kényelemmel szemben. Azaz vállalja az edzés fáradtságát azért, mert tudja, hogy ha csinálja, hónapok múlva jól fog kinézni és egészségesebb lesz. Aki lusta, az úgy érzi, hogy otthon tévét nézni sokkal jobb lesz ma este, mint futással vagy súlyzókkal kínlódni, és nincs rá semmilyen hatással az, hogy mi lenne hónapok múlva, ha szorgalmas lenne – az azonnali kielégülést választja. Pontosan ezért az ilyen emberekre kevésbé hat az, ha van egy fegyelmezettebb partnerük, aki nyaggatja őket, hogy mozduljanak meg, spóroljanak, takarítsák ki a lakást, stb., hiszen a nyaggatás nem változtat azon a tényen, hogy az adott pillanatban jobb lenne tohonyáskodni, mint erőfeszítést tenni.
Ezzel szemben az önfegyelemmel rendelkező fél képes saját vágyait kordában tartani, hiszen pont ez jelenti az önfegyelmet. Így a fegyelmezettebb hajlandó engedni a lustábbnak, arra gondolva, hogy bár ő most mondjuk legszívesebben edzene/enne salátát/tenné félre a pénzt/stb., ezt a vágyát fel tudja áldozni azért, hogy partnerével hosszú távon fennmaradjon a béke, és együtt lehessenek békességben. Ezek után kevésbé csodálkozik az ember azon, hogy aki megházasodik, az gyakran el is hízik – sajnos a kutatók szerint általában a lustább fél akarata (illetve pontosabban akarthiánya) érvényesül.