Statisztikáink azt mutatják, hogy olvasóink megszállottak módjára tömegével kattintanak az olyan posztcímekre, amik az "öt" szóval kezdődnek (lásd itt és itt és itt), ezért, bár biztosak vagyunk benne, hogy igazából nem szerették volna, most megajándékozzuk önöket egy következő ilyennel.

Ráadásul megint egy kliséről lesz szó: arról, hogy ha valaki egy hosszútávú kapcsolatban eltölt néhány évet, akkor hajlamosabb néhány kilót felszedni ahhoz képest, hogy mi volt a versenysúlya szingli korában. Mint máskor sem, most se a saját tapasztalataimmal szeretném traktálni az olvasókat (a kommentelők között mindig akad, aki a valóságnál sokkal izgalmasabb dolgokról van meggyőződve velem kapcsolatban, kár lenne megfosztani őket mozgásterüktől), hanem inkább nézzünk meg néhány forrást az interneten, hogy mit mondanak a jelenségről. Aztán akinek kedve van, megírhatja, hogy az ő esetében bejött-e a papírforma, hátha összejön egy beszélgetésszerűség a témában.

Az mindenesetre bizonyítottnak látszik, hogy ha másutt nem is, de Amerikában létezik a jelenség. Joy Bauer, az NBC News szakértője az mnsbc.comon azt mondja, hogy a férfiak átlag több, mint két és fél kilót szednek fel házasságuk első öt éve alatt, a nők pedig négyet. Hogy mi mindent szokás vádolni a hízásért, azt pontokba szedve lássuk alább.

1. Elengedhetjük magunkat. Aki egyedülálló, annak több ideje van magára, így az edzésre is, és általában a motiváció is erősebb, hiszen ahhoz, hogy végre összeszedjünk valakit, az kell, hogy valamelyest formában legyünk. Ehhez képest, amikor már fogjuk életünk párjának kezét, nem kell tovább aggódnunk, "megvan" az illető, egy okkal kevesebb, hogy sportolással györtöjük magunkat. Az Ezine cikke is ezt az okot hozza az első helyen.

2. "A férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út". És nem csak a szívéhez, hanem a pocakjához is. Nem csak a nők híznak el könnyebben a házasságtól, hanem a férfiak is, legfeljebb az ő esetükben vannak olyan szépítő kifejezések és mondások a dologra, mint hogy "megemberesedés" vagy "a férfi száz kiló felett férfi". Nyilván alig akad olyan olvasónk, aki ne próbálná magát tudatosan kivonni ezeknek a rögzült társadalmi szerepeknek a hatása alól, amik igazából soha nem illettek senkire tökéletesen, de hiába, a hagyományos felállás szerint mégiscsak az van, hogy a feleség főz, a férj meg eszik. Ha egy nő főz a férjének, az a szeretet jele. (Ha viszont olyat főz, amitől az a férj nem hízik el, az pedig a még nagyobb szeretet jele.) Az ember ráadásul családi életet általában nagy kajálások alkalmával él, és minél nagyobb a család, annál több az alkalom a lakomára.

3. Stressz. Érdekes gondolatmenettel cáfolja az előző két pontot ez a Bukisa nevű site. Odáig ők is egyetértenek, hogy a tartós kapcsolatban élők kövérebbek, de ez szerintük távolról sem azért van, mert ilyenkor az ember megnyugszik és elengedi magát, hanem épp fordított a helyzet. Egy családos nőnek/férfinak partnere és családja gondjait is nyakába kell vennie a sajátjai mellé, ráadásul további feszültséget okoz az, hogy a munkáját innentől kezdve össze kell tudnia egyeztetni szerelmi életével és a közös programokkal. Rövidebben: egy kapcsolatban nagyobb a stressz. És hogy a feszültséget oldjuk egy kicsit, nassolunk.

4. Összebújás mozgás helyett. Az about.com vonatkozó cikke szerint nem elhanyagolható az a tényező sem, hogy a szerelmesek hajlamosak esténként kimozdulás helyett otthon maradni és egymást kényeztetni, ételekkel vagy egyébként. Itt az egyébként alá azért szerencsére tartoznak olyan tevékenységek is, amik nem hízlalnak, hanem éppen, hogy jelentős kalóriamennyiséget emésztenek fel (igen, a szexre célzunk).

5. Gyerekek. És a legkézenfekvőbb dolog, ahogy azt a USA Today is megjegyzi: egy terhesség után nehéz lehet leadni a kilenc hónap alatt felszedett kilókat, azaz bármennyi rohangálnivalóval is jár egy poronty, a vége mégiscsak még több otthonülés és hízásveszély lesz.

Néhány éve kapcsolatban élő olvasóink: önöknek sikerült ellenállni vagy feljött azért néhány kiló az összeköltözés óta?