„Azért válaszolok, mert némi hasonlóságot véltem felfedezni az én helyzetem és a tied között. Illetve ahogy leírtad, abból arra következtetek, hogy nincs eleve eldöntve a kérdés és talán tudok új gondolatokat adni” – a mai posztban közölt levél Paulnak szól. Paul arról írt nekünk nemrégiben, milyen volt, amikor megtudta, hogy nemcsak ő lépeget néha félre, hanem barátnője is ugyanezt teszi, hozzátéve, hogy mindezek ellenére nem szeretne szakítani. A ma közölt válaszlevél beküldője, Sarolta, remek tanácsokat ad erre a szituációra, ráadásul olyan jól megfogalmazva, hogy úgy gondoltuk, kár lenne ezt a levelet csak Paulnak továbbítani privátban, hiszen minél többen olvassák, annál jobb.
Ez ellen természetesen a két érintett közül egyiknek sem volt kifogása, úgyhogy nézzük, milyen tanácsai vannak Saroltának! Paul levelében több választási lehetőséget is felsorolt, hogy elvileg hogyan lehetne egy ilyen helyzetből folytatni, Sarolta saját levele végén mindegyik opcióra mond valamit. Ha ön mást ajánlana, ha az ön tapasztatai eltérőek, ha az ön saját története máshogy alakult, kérjük, írjon ön is! A Randiblog email-címe folyamatosan az ön rendelkezésére áll.
„A szerető tényleg nem kivételes eset manapság, de ahogy leírod, bűntudattal jár együtt neked – ahogy sokaknak. De arra jó volt, hogy jelezze – probléma van a kapcsolattal. Viszont azt írod, szeretitek egymást, együtt szeretnétek megöregedni – és ez érzésed szerint kölcsönös. Ha ez így van, erre lehet alapozni. Jó, ha meg tudjátok beszélni, hogy közösen képzelitek-e el a jövőt, a továbbiakat. Ha nem vagytok biztos benne, akkor próbára lehet magatokat, hogy akarjátok-e. A szerető maga is egy próbatétel – távolabb vagy közelebb visz a párodhoz. Ha már nem visz sehova, akkor lehet, hogy ideje változtatni. Felfrissíteni, megújítani a kapcsolatot vagy kilépni és megtalálni az új társad, akivel működni fog. Beletörődni egy olyan felemás megoldásba, ami a TE értékrendedbe, a TE lelkednek nem felel meg, nem fog jóra vezetni. Az én tapasztalatom szerint időpazarlás. Amikor már tudom, hogy gond van, sőt, azt is, hogy mi, de csak ülök rajta, onnantól csak vesztegetem az időt. És nem csak az enyémet, a másikét is.
Ha szeretitek egymást, jól megvagytok, amúgy boldogok vagytok, szeretnétek tovább – próbáljátok meg tudatosan megújítani a kapcsolatot, magatokat. Én például rájöttem, hogy lehet, hogy elégedetlen vagyok, de nekem is van vaj a fejemen, nem tettem magam éppenséggel túl vonzóvá. És nem csak külsőségekre kell gondolni. Egy kívülálló ember nem él velem, nem tudja, milyen vagyok minden nap, könnyű a jobbik oldalamat látnia. És akkor elgondolkodtam, hogy mit tehetnék azért, hogy a mindennapjaimban is vonzó lehessek. Kerestem új elfoglaltságokat, hobbit, kívül-belül próbálgatom magam. És közben változok és egyre több dolgot találok, ami feltölt, többet mosolygok, könnyedebb vagyok, amitől jobban érzem magam, sugárzóbb vagyok. Szerencsés helyzetben vagyok, mert ezt látván a párom sem marad rest, nem akar elmaradni mögöttem, ő is megkeresi a saját tevékenységeit, ami ellazítja, feltölti, férfiassá teszi. És így motiváljuk egymást – néha kimondva, néha kimondatlanul.
Jelenleg ennek a változásnak az elején-közepén tartunk, de én nagyon sok biztató jelet látok, ami megerősít, hogy menjek tovább, már-már magától megy minden, mint a karikacsapás, egyik változás hozza a másikat. És ha arra gondolok, hogy sok ideig magamat marcangoltam, azon morfondíroztam, hogy meghalt-e a dolog, követelőztem stb. – így utólag mind időpazarlásnak tartom, mert ez idő alatt jól is érezhettem volna magam. Miért nem léptem ezt meg előbb? De valószínűleg ennyi idő kellett ahhoz, hogy megszülessen az elhatározás, hogy ideje tenni valamit. Ettől függetlenül lehet, hogy az lesz a vége, hogy mégsem működik. De akkor nyugodt lelkiismerettel tehetünk pontot a végére – hiszen mindent megtettem, megtettünk.
Szóval a tanulság, hogy ne fojtsd el a vágyaidat, ne taposd az értékrended, az önérzeted. Ha úgy érzed, a megcsalás nem te vagy, akkor vannak utak a másik irányba is. Csak dolgozni kell vele, tenni kell érte. De egy idő után már magától megy és több leszel tőle. Ja és egy fontos gondolat, ami nekem mindig eszembe jut: ha ezt a leckét nem tanulom meg, a következő párommal mi fog történni, ha kihűl a kapcsolat? Ugyanez. Önmagad megtagadása – bármilyen szinten – nem tesz jót neked hosszútávon. Fontos, hogy magaddal tisztázd, mit szeretnél és mit nem szeretnél, de őszintén. És ha tudod, akkor tudni fogod, hogy merre menj. Máskülönben az önámítások hosszú távon kikezdik a testet, lelket. Bár azok mindig könnyebbek, ez tény.
Kérdések: valld be neki őszintén? Nem feltétlenül szükséges bántani a másikat. Ha a te lelked elbírja ezt a titkot, akkor nincs rá szükség. (Ha nem bírná el, akkor szerintem már megmondtad volna.)
Swinger-gruppen? Ha nem ti vagytok, akkor ne azt! Ha igen? Akkor miért ne? Egy biztos – csak azért, mert más ezt csinálja, ne!
Mindenki azt csinál, amit akar, de bevallva? Ez akkor működik, ha olyan a lelkivilágotok. A posztból úgy jött le, hogy nem annyira olyan. De ezt neked kell tudnod.
Mindenki azt csinál, amit akar, de titokban? Ezt előre megbeszélve mérgezi a kapcsolatot. Ha pedig nem megbeszélve, azaz minden marad, ahogy van, az a beletörődés esete részedről. (A másik félről ugye nem tudok semmit.)
Saját 6 éves kapcsolatom tapasztalataiból merítve osztottam meg a gondolataimat. Remélem, hogy semmilyen bántót vagy rosszat nem írtam, nem úgy szándékoztam; de nem ismerlek, nem tudom, hogyan fogadod szavaimat. Mindenesetre arra bátorítalak, hogy ne alkudj meg, feszegesd a határaidat – bármelyik irányban – hogy megtudd, melyik utat válaszd! Ha nem jött a válasz, akkor ne állj meg, feszegesd tovább! Már csak azért is, mert ebből tanulsz, több leszel, jobban érzed magad.”