Új sorozatunkban a divatszakmából ismert zsargonokat magyarázzuk és értelmezzük. A haute couture-t (magas szabászat) mint amolyan luxusjelzőt manapság a legtöbb egyedi kreációra használják, pedig nem minden, személyre szabott ruha felel meg a felsőfokú ruhakészítés követelményrendszerének. A csillagászati árakért kínált ruhák kézmunkával készülnek, kiváló minőségű anyagból, és minden gombjuk, díszük egyedileg tervezett.
A haute couture kreáció nem feltétlenül viselhető a hétköznapokon. Így aztán egyedi az a szemlélet, amit például Király Tamás képvisel, aki jónéhányszor hangoztatta már, hogy a nagy kiterjedésű, egyedi ruháit kifejezetten a villamosra tervezi, mert egyfajta pajzsként védenek a városi agressziótól, és a szagoktól is távol tartják viselőjüket.
Ennek ellenére merenghetünk azon, mi értelme annak, hogy divatházak heteket, hónapokat áldoznak egy-egy műtárgyként értelmezett darab elkészítésére azon kívül, hogy a tervező tekintélyét alapozzák meg. A legkézenfekvőbb válasz valószínűleg az, hogy a csodaruhák a tervezők ízléséről, technikai tudásáról, kreativitásáról, világszemléletéről – a készítés időszakában jellemző - hangulatáról adnak átfogó képet elsősorban a szakmájuk számára.
Ha ez a válasz megállja helyét, akkor a galériánkban látható haute couture fehérneműk üzenete nem csupán az, hogy itt olyan, rafinált bugyikat látunk, amelyeket nem illik a partnerről leszaggatni. A képek egy párizsi bemutatón készültek, de itthon sokkal inkább a hordható viseletekre gondolnak a cégek, ha bemutatót terveznek. Legutóbb a Triumph mutatta be Érzéki Tabuk nevű kollekcióját, benne csillogó, szatén kombinékat, fűzőket, harisnyakötőket azzal a kijelentéssel, hogy ezeket mindennapos viseletre tervezték.
