Én egy nagyon szerencsés ember vagyok, mert két helyen lakom egyszerre, vagyis felváltva. Az egyik Budapest, ahol kb. az év felét töltöm, a másik meg Olaszország egyik legészakibb pontja. A nyár nagy részét itthon abszolváltam, viszont most majdnem két hónapig nem voltam Budapesten, úgyhogy nekem az utolsó emlékem itthonról az volt, hogy augusztus van, mindenki szép és vidám, gyönyörű az idő és az élet csodás.

A városnak ezt a mostani zord arcát februárban láttam utoljára, és nagyon mellbevágó volt most újra szembesülni vele. Vajon ezt érzik azok a turisták is, akik pont ma járnak először Budapesten? Éjszaka érkeztem, és itt az 5 legrosszabb dolog, amitől másnap reggel eléggé elromlott a kedvem. Mármint a rossz időn kívül.

Én nagyon szeretem Budapestet, de néha azért nagyon nehéz szeretni Budapestet.

Például most.

1. Kutyaszar

A Városligetnél lakom, és ahogy kilépek a házból, a kaputól kb. 2 méterre arra leszek figyelmes a szemem sarkából, hogy mintha egy ismerős közeledne. Mialatt odapillantok és megállapítom, hogy természetesen nem az ismerősöm az illető, már bele is léptem egy kutyaszarba. Kicsit el is csúsztam rajta, ami miatt valószínűleg legalább ennek az idegennek csempésztem egy vidám pillanatot a reggelébe, de én persze bosszankodtam. Még szerencse, hogy esett, a pocsolyákban lemosogattam a talpamról a szart.

Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ha egy turista Magyarországra jön, az ő itt-tartózkodása remélhetőleg nem egy ilyen élménnyel kezdődik. Az enyém egy ilyennel kezdődött.

2. Mindenféle nyomor

Három sarkot kell sétálnom a trolihoz reggelenként, ez alatt megint megakadt a szemem valakin. Róla nem gondoltam, hogy ismerném, de rögtön megsajnáltam szegényt. Reggel fél kilenckor indult éppen kutyát sétáltatni ezen a szürke hétköznapon egy színes-susogós joggingban. Sajnos a tornaruhát tornázáshoz biztosan nem szokta használni a harminc körüli fiatalember, mert borzasztóan túlsúlyos volt, és ahogy kilépett a kapun az utcára, egy reflexszerűnek tűnő mozdulattal kivett egy reklámújságot az erre a célra a falra szerelt tartóból.

Nekem nincs kutyám, biztos ezért van, hogy a filmekből-reklámokból úgy gondolom, hogy akinek van, azoknak a reggeli séta a kellemes kikapcsolódás ideje, amivel a gazdik megajándékozzák a kutyájukat és persze saját magukat is, hogy jobban induljon a nap.

Ehhez képest elég lesújtó azt látni, hogy ennek az elméletileg életerős, de igazából elhízott és potenciálisan munkanélküli férfinak az a nap fénypontja, hogy várja, hogy kihugyozza magát a kutyája és közben zombiarccal azt bogarássza az ingyenújságban, hogy most melyik hiperben akciós a párizsi. Milyen lehet a nap többi része ennek a férfinak az életében, ha ez a fénypont?

Valamiért engem ez a típusú szomorúság jobban lesújt, mint az, hogy a Damjanich utcában minden második padon/kapualjban fekszik egy rokkant, alkoholista hajléktalan.

3. Tömegközlekedésszag

Elérek a megállóhoz, kinyílik a troli ajtaja, szállnék fel, de a lendületemet megakasztja, hogy dől ki a jármű belsejéből az emberszag. Valószínűleg hanyatt estem volna, ha nincs ott a kapaszkodó, a troli belsejében pedig azonnal a Tömegközlekedés című sláger jutott eszembe Tereskovától. (Idézet a dalszövegből: „szájszag, izzadtságszag, seggszag, hónaljszag”.)

Kérdezze a Külföldieket!

Több külfölditől is hallottam már ezt, és saját magam is tapasztaltam: ahol Magyarországon be van fűtve, ott sokkal melegebb van, mint ahol külföldön be van fűtve.

Külföldön télen olyan hőfokra állítják be bent a fűtést, amiben én egy vékonyabb pulóverben jól elvagyok, ez kb. 19-20 fok lehet.

Magyarországon, télen egy befűtött helyiségben, pl. az Index szerkesztőségében én egy szál pólóban, egy ültő helyemben is ki szoktam izzadni. Simán 22-23 fok fölött lehet a hőmérséklet, pedig egy idő után az ablakot is szoktuk (=szoktam) nyitni.

Magyarországon mindent azzal szokás magyarázni, hogy azért van, mert szegények az emberek, de erre a jelenségre kézenfekvőbbnek tűnik az az elmélet, hogy a kommunizmusban semmi nem volt, csak ingyenes fűtés. Úgyhogy legalább azt jól felcsavartuk, és azóta sem tudtunk átszokni egy normálisabb hőfokra.

Persze nem csoda, hogy istállóvá vált a trolibusz, mivel a vezető azzal akart kedveskedni az utasoknak, hogy szaunákat megszégyenítő hőfokra állította a fűtést. Persze lehet, hogy nem az utasoknak akart kedvezni, merthogy ő maga egy szál pólóban volt, a többiek meg hadd rotyogjanak a télikabátjukban.

Mondjuk azt szintén nem értem, hogy október közepén miért van télikabátban az emberek fele – oké, hűvösebb lett, de a mínuszok egyelőre azért nem röpködnek. A kollégáim szerint én a luxushoz vagyok szokva, azért akadok ki egy átlagos budapesti reggeltől, de nem értem, hogy miért luxus az, hogy nincs összeszarva az utca és hogy nincs büdös egy buszon. Az viszont tényleg lehet, hogy Magyarországon luxusnak számít az, hogy valakinek van egy átmeneti kabátja, szóval akkor mondjuk a télikabátokat értem.

4. Nyomasztó szürkeség

Kiérek közben a Hungária körútra, ahol át kell szállnom az egyes villamosra. Itt aztán még ezerszer szürkébb minden, mint eddig, és szinte kiszúrja a szememet, hogy ez nagy részben azért van, mert itt nagyon sok az ember.

És mindenki szürke/színtelen ruhákban van.

Biztos ezt is rá lehet fogni arra, hogy az embereknek itthon kevesebb a pénze, átmeneti kabátjuk sincs, azért télikabátban járnak már október közepétől, és mivel ez az egy kabátjuk van, mégse vehetnek maguknak almazöld vagy okkersárga kabátot. Ezért aztán mindenki unalmasan sötétszürkés kabátot vásárol, mert azt mindenhez fel lehet venni. Ráadásul általában mindenki nagyjából ugyanazt a fazont és árnyalatot választja, amit a leginkább azzal a mondattal lehet leírni, hogy „kicsit elegáns, de igazából egyáltalán nem, meg kicsit sportos is, de igazából az sem, viszont biztonságosan jellegtelen”.

Kicsit mintha még tartana a szocializmus ebben a vonatkozásban is: Magyarországon úgy öltözködnek az emberek minden télen, és érdekes módon hála Istennek csak télen, mintha kifejezetten azt szeretnék, hogy nehogy észrevegye őket valaki. Jobb belesimulni a tömegbe, nem feltűnősködni, mert aki sokat ugrál, az könnyen megüti a bokáját – ilyen hangulata van annak, ahogy itthon a túlnyomó többség öltözködik.

Én ugyanezt külföldön nem szoktam érezni, még a rossz környékeken se, pedig Milánóban két évig laktam egy olyan külső városrészben, ahol az emberek kb. fele marokkói bevándorló volt. Emiatt valahogy nagyon nehezen tudom elhinni, hogy a magyarok csak azért öltöznek ilyen nyomasztóan jellegtelenül, mert szegényeknek nincs elég pénzük – mások mintha még kevesebből is meg tudnák oldani.

Ha önt is zavarja, hogy mennyire szürke most Budapest, vessen egy pillantást a ruhatárára! Nem lehet, hogy egy kicsit ön is hibás?

5. Ronda reklámok

Ez nem csak télen van, hanem mindig, ha pár hét távollét után visszaérek Magyarországra: sokkol, hogy mennyire sok a reklám, a hirdetés, az óriásplakát, és hogy kivétel nélkül mind mennyire harsányan ronda és igénytelen. A Hungária körút valószínűleg az iszonyatosan rossz átlagot is alulmúlja: gyakorlatilag nincs ház, amin ne lenne legalább egy ocsmány hirdetés. Ebből a kérdőívből egyébként pár éve kiderült, hogy ez nem csak engem zavar, hanem kb. mindenkit.

Vajon a reklámok is azért rondák, mert „az embereknek nincs pénze”? Végülis simán lehet, hogy igen, mert az állítólagos általános pénztelenség miatt a hirdetők úgy gondolkodnak, hogy ha szép, elegáns vagy drágának kinéző reklámot csinálnak, akkor a vásárlók azt fogják gondolni, hogy az adott termék/szolgáltatás is biztos drága, úgyhogy nem veszik meg. Mivel a potenciális vásárlók szegények, következésképp egyetlen elvárásuk van egy termékkel szemben: az, hogy olcsó legyen.

Ha viszont a háztömb nagyságú hirdetés úgy néz ki, mintha a cég minimálbéren tartott mindenese szerkesztette volna Windows '95-ben, akkor a potenciális kliensek rögtön leveszik azt az üzenetet, hogy ez a valami tutira jó olcsó lesz, éljen. Talán szintén emiatt van, hogy a budapesti kirakatok zöme velőtrázóan ronda. Külföldön a szépséggel csalogatják a vevőket, nálunk az igénytelenséggel, aminek az üzenete nyilván az, hogy itt jó olcsó lesz minden.

A gigantikus méretű hazai hirdetések további egyéni vonása, hogy az eredeti, kreatív ötletek hiányát és a jó ízléssel szándékosan szembemenő vizuális elemeket helyesírási hibák ömlesztésével próbálják kompenzálni, pl. „poszter nyomtatás” különírva.

Na de

Viszont a külföldi tapasztalataimhoz képest a tömegközlekedés gyors és hatékony és kevéssé zsúfolt Budapesten, plusz amikor leszálltam, vehettem Túró Rudit meg mákos búrkiflit, és azért ettől minden egy kicsit jobb.

Aztán meg beértem ide a szerkesztőségbe, ahol menő emberekkel dolgozhatok együtt egy olyan munkahelyen, aminél egy munkahely alig-alig lehet szórakoztatóbb, szóval jobb, ha sürgősen befejezem a picsogást.