Belső indíttatás kell hozzá mindenképpen, van aki a közösség miatt jön, van aki a vasút, vagy a közlekedés szeretete miatt

– mondta Váczi Viktor a budapesti Gyermekvasút szóvivője, mikor azt firtattuk miért jelentkezik valaki kisvasutasnak.

Ez a cikk ugyanis annak a sorozatnak a második része, amiben megmutatjuk két kisfiú történetén keresztül, hogy mit láttunk négy hónapon keresztül a gyermekvasutas tanfolyamon. Miért és hogyan válik valaki kisvasutassá? Mi a motiváció, mi a tanagyag és mik a próbatételek?

Az első részben bemutattuk az újdonsült, izgatott diákokat, elsősorban a két főszereplőre, Barna Ábrisra és Dobronyi Attilára fókuszálva, most pedig elmélyedünk kicsit a programokban. A februártól júniusig tartó tanfolyam fontos részei voltak a kirándulások, ahol a gyerekek végigjárták a Gyermekvasút vonalát, az egyes állomásokat és állomásépületeket, hogy a gyakorlatban is lássák a lényeget.

Ahogy azt a korábbi részben bemutattuk, a közösségért a középiskolás korú ifi-vezetők a felelősek, akiknek isszák minden szavát a négy-, öt-, hatodikos diákok. Jól is van ez így, hiszen a gyermekasút alapműködésének része, hogy a diákok egymástól tanuljanak a legtöbbet.

Az ifik a februárban indult, 59. tanfolyam témájának az indián törzseket választották. Erre húzták fel az összes programot, az egyik kiránduláson például a beteg törzsfőnöknek kerestek gyógyírt, miközben megmászták a Budai-hegység nagy részét.

A kirándulásokon minden a gyerekkorunkat idézte, a viccek is elengedhetetlenek.

Két pösze moszat beszélget.

- Maga moszat?

- Nem, én magam moszok.

„Fönn a falon, fönn a falon van egy kicsi bolha. Nézd a kicsi bolhát, hogy járja a polkát! Fönn a falon…” – zengett a régi dal nem egyszer menet közben az erdőben.

A kisvasutasok hivatalos saját magazinja a Sihuhu, ami online is elérhető, ezen felül Instán és Facebookon is aktívak. Itt a legfontosabb aktuális infókon kívül szezonális tippeket is adnak –  például karácsonyi ajándékötleteket –, de megtudhatjuk, mi a menő, és a hozzáértők humorában bízva mémgyárat is üzemeltetnek.

Az egyik legjobb kirándulás, amin részt vettünk, a János-hegyre vezetett. Ahonnan egyébként, ha figyelmesek vagyunk, egy pillanatra látni lehet a fák között elsuhanó piros-fehér vonatot is.

A kirándulások a gyermekvasút főbb helyszínein visznek végig, ahol a diákok különféle feladványokat oldanak meg, természetesen csakis vasutas-témakörben. Attila az elrejtett kincseket kereste, míg Ábris a feladatokat oldotta meg, külön csapatokban, ellenfelekként.

Nem semmi az a táv, amiket megtesznek egy-egy kirándulós napon. A találkozó rendszerint már reggel 7 környékén van, a program vége pedig az este héthez közelít. Egy-egy ilyen hosszú napba pedig még az is belefér, hogy Hűvösvölgybe  visszatérve  a varrónőkkel találkozzanak.

A vasúton kötelező az egyenruha, amiről azt képzelnénk, feszengős viselet, viszont a gyermekvasúton erről egész máshogy gondolkodnak.

„Az egyenruha-viseletet is lehet előnynek mondani. Van aki kényelmetlennek érzi, de azért általában véve szívesen hordanak egyenruhát a diákok, hogy megkülönböztesse őket az utasoktól, és tekintélyt adjon nekik. Ez is lehet vonzó” – mondta erről Váczi Viktor.

Mindenkiről már a tanfolyam során pontos méretet vesznek, hogy a vadiúj egyenruhák a sikeres vizsgák után már ott várják a fiúkat-lányokat az avató ünnepségre.

A lelkes diákok és a közösségi programok után nemsokára jelentkezünk a következő résszel, ahol már a komolyabb próbatételek következnek. Tartsanak velünk!