Michael Madsen verset írt Szegedhez

2009.10.07. 14:56
Az amerikai színész szeptemberben forgatott hazánkban Koltai Róbert új filmjének férfi főszerepében. Weboldalán, versei közt azóta ott a megörökített élmény: a szegedi lányok szűk fehér cuccai, az autogramkérő nagyi, meg némi családregény.
0976726009.01. SCLZZZZZZZ

Bár Michael Madsen inkább a keménycsávó- és maffiózó-szerepeiről ismert, van neki egy – igen elismert – kortárs költői, meg egy fotóművész énje is. Augusztusi magyarországi forgatási élményeit szerencsére a költői énje verselte meg: a mű címe Szeged, és jelenleg az egész világ olvashatja Madsen weboldalán, költeményei közt.

A színész Koltai Róbert Magic Boys című új filmje kapcsán járt hazánkban augusztusban, amikor többek közt a Szegedi Ifjúsági Napokon is forgattak, valószínű tehát, hogy ekkor szerezte élményeit. A gondolatait szabadversbe öntő Madsen a szűk fehér szoknyás szegedi lányok költői képével indít, majd a második világháborúban elesett Kenneth nagybácsi érintésével jut el az autogramkérő magyar nagyiig.

Az alábbiakban itt az inkább szöveghűségre, mint költői műfordításra törekvő átirat, az eredeti Madsen weboldalán megtalálható, bónuszként a színész pár saját szegedi fotójával.

Michael Madsen: Szeged

A szegedi lányok szeretik a fehéret.
Fehér szoknyák – szűkek.
Fehér nadrágok – szűkek, fehérek.

Hetven éve, szeptember elsején Németország lerohanta Lengyelországot,
amit közben Oroszország is támadott.
Ekkor kezdődött a háború, ami ötvenmillió életet követelt,
köztük Kenneth nagybátyámét is.
Ma egy templomban elmondtam érte egy imát,
majd később, odakinn
egy bájos idős hölgy
– nagymamának tűnt, legalább 75 lehetett – autogramot kért tőlem.
Nyomott mintás, színes ruhát viselt, kedvesnek látszott.
Azt mondtam „Persze”, aláírtam
a papírdarabot, és míg elsétáltam,
hallottam, ahogy elköszön: „Auf Wiedersehen”.

Magyarország, Szeged, 2009. szeptember 1.

Madsen már jópár könyvre való verset írt, legutóbbi kötete American Badass címmel épp szeptemberi születésnapjára jelent meg, és elhunyt barátja, David Carradine emlékének ajánlja. A színész közel tíz éve kezdte forgatási szünetekben szalvétákra, gyufalevelek hátuljára, szállodai papírtörölközőkre írogatni a verseket, melyekből időközben hat kötetre való született. 2005-ben a Hands Publications ki is adta a gyűjteményes változatot az igen komoly „Michael Madsen teljes költészeti munkássága, 1. kötet: 1995-2005” címmel. Jó ötletnek bizonyult, nemzetközi sikert aratott.

2006-ban Madsen első fotóművészeti albumát is megjelentette Signs of Life (Életjelek) címmel, amit akkor elhunyt barátja és kollégája– a Kutyaszorítóban például Csinicsávó Eddie-t alakító – Chris Penn emlékének dedikált.

Dennis Hopper - aki szintén barátja és kollégája Madsennek -, egyenesen a Beat Generációéhoz sorolja költészetét: „Jobban szeretem, mint Kerouacot: lepusztultabb, sokkal megrendítőbb; az utca nyelvét beszéli, olyan képeket használ, amik mindannyiunknak ismerősek, és kisüti az agyam a zsigeri, felkavaró fordulataival. Ez a színész egy költő, méghozzá piszok jó; naná, hogy az, hiszen ő Michael Madsen”.