Olyan sokan mondják meg mostanában, hogy milyen a jó nő, hogy csak na. Ez arra enged következtetni, hogy vagy baromi nagy a homály a fejekben, vagy 2012-re a nők eljutottak odáig, hogy minimálisan sem bíznak a magukhoz való eszükben; borzasztóan félnek attól, hogy rosszul csinálják a dolgokat, és szinte bárkire képesek hallgatni azért, hogy ne a saját fejük után menjenek, mert abból úgysem sült ki jó. Ehelyett másokban, más élethelyzetben lévőkben bíznak meg
A sort Takács Nóra kezdte a Hogyan legyek jó nő? című sorozatával, illetve könyvével (itt olvashat róla részletes kritikát), amely – legalábbis egy réteg számára – ismét menővé tette a cukiskodós, affektálós, szempillarebegtetős libáskodást. Tanácsait csak a Facebookon bő negyvenezren követik, szóval volt itt piaci rés. A sorba pedig nemrég Ördög Nóra és barátnői, illetve szakértői stábja is beálltak, Angyalműhely című könyvükkel. (A bemutatóján a Dívány ott volt, olvassa el tapasztalataikat itt.) Ezt meg mi olvastuk el.
Szerelmes levél
A 365 oldalnyi kötet két (esetleg három részből áll), az első fele 139 oldalon át ismerteti a nők valós problémáit, konfliktushelyzeteit, és főleg megfelelési vágyait. De tekinthetjük ezt egy hosszas szerelmes levélnek is, hiszen akárhányszor Ördög Nóra jut szóhoz, gyerekének apja, Nánási Pál (per Palkó) mindig kap néhány kedves szót. Palkó a női szépség legnagyobb szakértője, vele mindent meg lehet osztani, Palkó meglepetésbulit szervezett Ördögnek, Palkó segít megérteni, hogy mindent nem lehet egy nap alatt elintézni... Szép dolog ez, nem is gonoszkodunk, mindenki találja meg a maga Palkóját, és legyen vele boldog. De a kötet első fele mégiscsak azoknak segíthet a legtöbbet, akik egyáltalán nem szoktak másokkal beszélgetni, vagy nincsenek barátnőik. A szó szoros értelmében vett iránymutatás nincs, leírt női csacsogások ezek, azoknak, akik olyasmikről, mint kapcsolati problémák, önbizalom, anyaság, főleg egyedül gondolkodnak. És egy szerelmes levél, Nánási Pálnak.
A második fele már annál érdekesebb. Ez egy-egy harmincnapos program egyedül, illetve párkapcsolatban élőknek, olykor átfedéssel. A dolog lényege az volna, hogy minden nap minél több utasítást be kellene tartani, a feladatok pedig úgynevezett énidőt teremtenek – ez arra szolgál, hogy a nő magával legyen elfoglalva, és hozza ki magából a lehető legjobbat.
Igyál, pörögj, hódíts
Nyilván csökkentené a terjedelmet, ha Ördögék csak annyit írtak volna fel harminc napon keresztül, hogy „gondolkozz", de nagyjából ugyanez lenne a helyzet. Harminc nap alatt végig kell gondolni mind a magunkhoz, mind a szeretteinkhez, mind a világhoz való viszonyunkat, és tenni azért, hogy jó legyen nekünk.
Bár a szerzők leszögezik, hogy nem kell minden tanácsot megfogadni, mi azt is hozzátennénk, hogy nem is nagyon lehet. A párkapcsolatban élőknek például a program szerint számos üveg borra (körülbelül ötig számoltuk), esetleg pezsgőre, illetve egy üveg tömény szeszre is szükségük lesz, amit persze nem kötelező állandóan elfogyasztani. Az nem mondjuk, hogy egy angyal ez alapján feszt részeg, de az első hetek kemény megpróbáltatást jelenthetnek. A pénztárcának is: nagyon durva becsléssel, és jóindulattal telve is több mint százezer forintot igényel a teljes program.
Mindenkinek be kell táraznia új kozmetikumokból ( arcradír, testradír, lemosó, pirosító, szájfény, nappali és éjszakai hidratálókrém, fürdőgolyó, hajpakolás, arcpakolás...), gyertyákból (azokból tényleg baromi sok kell a teljes programhoz). Venni kell továbbá szexi fehérneműt, táncolós cipőt, egy teljes garnítúra lakáskultúra-magazint, meg egy kötényt, és ha lehet, egy fehér ruhát (bár, mint leszögezik, kövérít és sápaszt), a saját angyalavató bulinkra. Javasolt átalakítani a lakást is, de nem ám csak áttolni a sezlonyt egyik sarokból a másikba: pénteken vegyük meg a lakberendezési újságot, este találjuk ki, melyik falat fessük át, vagy hova menjen új lámpa, szombaton délelőtt vásároljunk be, délután fessünk és pakoljunk, este pedig ihatunk is a nagy örömre.
A könyhöz természetesen csatlakozik honlap is, ahol tájékozódhatunk arról, hol és mit érdemes beszerezni a tökéletes énidőhöz, hol érdemes asztalt foglalni, ez nyilván egy remekül működő üzleti modell.
Biztos?
Megvolt a házaspár, akik azért válnak, mert az asszony elolvasta A szürke ötven árnyalatát, és a férje szerint ettől érthetetlenül kezdett viselkedni? Nem véletlenül jutott eszükbe. Az angyallá válás közben a nő tele-díszpárnázza a kanapét a nappaliban, átfesti a falakat, beköltözteti a spa világát a fürdőszobába (most komolyan, mennyi embernek van akkora helye a fürdőben, hogy széket, párnákat és gyertyákat halmozzon a kád és a mosógép közé?), bulihelyszínt foglal és telefonon alkudozik italakcióra (nem vicc). Egy órát szán arra, hogy a munkahelyén, napközben megebédeljen (wtf?), ekkor a telefonját is lenémítja (wtf??), hogy ne zavarják (wtf???). Ajtódísszel jelzi, hogy itt vidám, kedves emberek laknak. A pasiktól meg szempillarebegtetve kér segítséget mindenben, lehetőleg affektálva (bár erős a gyanúnk, hogy ez nem annyira angyal, mint amennyire liba).
A kedvenc kitételünk amúgy a 324. oldalon olvasható, eszerint: „Van neked olyanod, hogy hobbi?". A könyv szerint keressünk egyet ízibe', például kezdjünk salsázni vagy blogolni. (Egyedülállóknak egyébként azt javasolják, bármibe fognak, de különösen főzés esetén azonnal posztoljanak mindent a Facebookra.) És még egy bájos elgondolás: vegyünk kívánságlámpást, bár elvileg balesetveszélyes, de ha kapható, akkor legális is. Hát, oké.