„Évekkel ezelőtt egy golfversenyen ismertem meg Karcsit. Fesztelen volt és közvetlen, mintha már réges-rég ismernénk egymást. Az ember önkéntelenül a hatása alá került, olyan egyénisége, kisugárzása volt. Sok mindent tanított nekünk az életről, s róla elmondható: önazonos ember volt. Amikor például az ittas vezetése után mentünk a tárgyalásra, azt mondta nekem: Zoli, ne keress kibúvót számomra, álljunk bele! Most így, visszagondolva arra az időszakra, s persze, a folytatásban együtt töltött megannyi pillanatra, azt mondom: mi, akik a barátainak vallhattuk magunkat, afféle indián nyár lehettünk számára.
Soha nem felejtem el az utolsó estét, amelyet 2019 decemberében, röviddel a halála előtt együtt tölthettünk.
A Piros Pezsgő nevű bárba mentünk, s tudtam, hogy valamin összevesztek közös barátunkkal, az egyik elismert, sikeres újságíróval. Megszerveztem, hogy találkozzanak, s amikor egymás szemébe néztek ott, a Piros Pezsgőben, már tovaszállt minden korábbi feszültség, úgy örültek egymásnak.
Karcsi szólt a zongoristának, hadd játsszon ő is. Persze, hogy engedték neki. Éjfélkor mintha valamilyen harmincas évekbeli chicagói mulatóban lennénk, olyan hangulatot csinált. Akkor láttam őt utoljára
–mesélte a Blikknek Dr. Borbély Zoltán, népszerű ügyvéd, megannyi televíziós csatorna jogi szakértője, aki nemcsak mély barátságot ápolt a néhai színésszel, de ő képviselte Gesztesit a bíróságon, amikor egy éjszaka ittas vezetésen kapták.
Gesztesi gyermekei tisztelettel ápolják az emlékét, noha a 210 milliós értékű családi házat már eladták, apjuk legendás zongoráját ma is kincsként őrzik. Egy családhoz közeli forrás pedig megerősítette, hogy a gyerekek nemcsak a zongorát, de édesapjuk legfontosabb és legbecsesebb tárgyait is megőrizték, amiktől semmi pénzért sem válnának meg.
(Borítókép: Gesztesi Károly. Fotó: MTI)