Miklósa Erika lesz a DTK: Elviszlek magammal című műsor mai adásának vendége. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő többek között a magánéletébe is betekintést enged.

Miklósa Erikát viszi el egy körre az Elviszlek magammal című műsor ma este 22 órakor debütáló adásában D. Tóth Kriszta, aki a forgatáskor a velencei házánál vette fel az opera-énekesnőt. Az 54 éves művésznő 22 évig Bakonykútiban élt, ahol a falu közösségének szerves része volt. Ennek ellenére a családjával a költözés mellett döntött, amit csak részben indokolt a lánya cseperedése.

„Nyilván nem mindenkinek voltam szimpatikus, ezt el is fogadtam. Valahogy úgy éreztem, kivetett magából a falu. Ez nem szomorú, el kell fogadni a változást, ahogy azt is el kell fogadni, hogy – bár nem pozitívan hangzik – valakiknek sok vagy. Abszolút megértő vagyok, szoktam mondani, hogy velem nagyon nehéz rosszban lenni. Ezt is úgy fogtam fel, mint egy jelzés, hogy nekünk váltanunk kell” – mesélte Miklósa Erika, hozzátéve, hogy a karrierje kezdetén a szakmába sem illeszkedett be könnyen.

„Bekerültem alig 20 évesen az Operába, pedig tudtam – mondták is –, hogy így nem lehet. Én is úgy tudtam, hogy először konzervatórium, utána Zeneakadémia, előéneklések, vidéki operaház, esetleg Szeged, utána Budapest és utána külföld. Ha valaki azt mondja, hogy belőlem soha nem lesz semmi, akkor azonnal bekapcsol bennem a válságmenedzselés. Akkor is bekapcsolt, és azt mondtam, hogy de miért? Miért ne lehetne az én utamat járni? Szabad lélek vagyok, ki mondja meg, hogy nekem az a jó? Individuum vagyok, miért kötelező azt csinálnom, amit általában szoktak csinálni? Akkor eldöntöttem, hogy azt fogom csinálni, ami a legjobb nekem, és én tudom, hogy mi jó nekem” – jelentette ki határozottan Miklósa.

A sikerhez azonban rögös út vezetett: élsportoló volt, ám tizenévesen súlyosan lesérült, így fel kellett adnia az atlétikai álmait. Az olimpiai aranyról való ábrándozást felváltotta a talajvesztettség és az iskolai jegyek romlása. Megbukott matematikából, az önbecsülése csorbát szenvedett, a mélypontról végül az édesapja húzta vissza. Ekkor következett az éneklés.

„Tulajdonképpen a sport egy eszköz volt ahhoz, hogy én a legtökéletesebben műveljem azt, amit éppen csinálok az éneklésben. Az éneklés elkapott fonal volt, reménysugár, hogy az én 'olimpiai aranyamat' elérjem” – mondta Miklósa Erika.

(Borítókép: Miklósa Erika. Fotó: Szollár Zsófi/Index)