„Úgy érzem magam, mintha a Picasso kalandjaiban játszanánk egy jelenetet”- mondta Fabricius Gábor reklámszakember a svéd szürrealista komédiára utalva találóan. Egy műteremmanzárdban pezsgőztünk a Falk Miksa utcában, és azt ünnepeltük, hogy újabb magazin jelent meg amúgy is zsúfolt magyar piacon, és hogy a vendégek adományaiból már összegyűlt 150 ezer forint.
Mindig az volt a credóm
Pallavicini Zita őrgrófnő és újságíró kétnyelvű magazint indított elsősorban a hazánkban élő külföldiek számára, és címe az ország hívószáma, 361 lett. „Nekem mindig az volt a credóm, hogy ha valakinek nagyon sok pénze van, az nem ér sokat, ha nincs mögötte ötlet és kreativitás”- mondta az alapító főszerkesztő érkezésünkkor arra utalva, itt és most egyesült a pénz és a kreativitás. Érkezésünkkor arra is kitért, galérialakásban tartani egy fogadást – amelynek falán Moholy-Nagy képek is vannak, sokkal meghittebb és hangulatosabb, mint egy kibérelt étteremben, ezt a szokást egyébként New Yorkban látta.
Mielőtt megérkeztünk volna, egymást légpuszival köszöntő műgyűjtőnőket képzeltünk az eseményre, akik egymás szemébe nézve botoxos kezelések nyomait kutatják, miközben jótékonysági árverésekről és egzotikus nyaralásokról beszélnek. Belépve a galérialakásra ezek a félelmeink nagyjából eloszlottak A plasztikai innováció egy alkalommal ugyan szóba került, de csak amikor a mellizmait nemrég esztétikai beavatkozással támogató Sebastiannal futottunk össze. A modell Kis Hegedűs Réka és a Gróf úrként ismert amatőrfocista Kása-Hunyady Gábor társaságában mulatott és fontolgatta, hogyan jótékonykodjon.
Egy hónapja szültünk
A fogadás egyik célja ugyanis az volt, hogy Pallavicini Zita adományokat gyűjtsön felajánlásokból. A galériában Kolovratnik Krisztián fotóit kínálják majd árverésre, és a színész személyes okokkal magyarázta, miért válik meg a korábban az Eklektikában bemutatott fekete-fehér képeitől.
„Egy hónapja szültünk. A fotók elárverezéséből származó bevétellel a Szabolcs utcai kórházat szeretném segíteni, hogy inkubátort vásárolhassanak”- mondta Kolovratnik Krisztián oldalán feleségével Martinovics Dorinával. Kiváló terv ez egy olyan országban, ahol nincs nagy kultúrája annak, hogy az emberek fotókat vásároljanak arra gondolva, maguk is kiválóan el tudják kapni kompakt géppel a kiemelkedőnek mondható pillanatokat.
Karafiáth Orsolya kisugárzása
Nagy tervekben nem volt hiány ezen az estén, a magazin szerzőjeként megjelent Karafiáth Orsolya is éppen most zárt le egy szakaszt az életében. „Eddig nagyon sokat adtam a külsőségekre, de ennek már vége. Mostantól arra törekszem, hogy a belső értékeimmel és a kisugárzásommal keltsem fel az emberek figyelmét”- mondta a költőnő, és az estére elkészített frizurájában a huszas évek stílusát a cyberpunk elemeivel együtt fedezhettük fel. Karafiáth Orsolya láthatóan kedvelt társasági szereplő, Vágvölgyi B. András kézcsókkal köszöntötte őt.
A magazin erőssége a külső megjelenés, és ennek csak az oldalak laza ragasztása szab határt, legalábbis Fabricius Gábor reklámkreatív erre hívta fel a figyelmünket. A kiemelt interjú Bordán Lilivel készült, aki két éve él Magyarországon. „Valószínűleg azért engem kerestek meg, mert a gyerekkoromat New Yorkban töltöttem, most pedig újból Magyarországon élek”- mondta a színésznő, aki mint elmondta, magyarnak érzi magát. „New Yorkban nem érezheted magad amerikainak, hiszen szinte mindenki bevándorló.” A címlapra azonban nem a színésznő fotója került, és nem is Kis Hegedűs Rékáé. „Úgy volt, hogy én leszek a borítón, de sajnos a fotósom túl kicsiben küldte a rólam készült portrét”- mondta a modell rezzenésnyi szomorúsággal.
Elolvastatni a cikket
A társaságban néhány amerikai üzletembert találtunk, egyikük elmondta, kifejezetten Magyarországon szeret motorozni, egy másik pedig a pesszimistának mondott magyar művészetért rajong. Fehér László is beugrott egy rövid időre a partira, és mint házigazdánk elmondta, várja még Zoób Katit, akinek téli bemutatóján egyébként könnybe lábadt a szeme a lila ruhák láttán.
Továbbra is maradtak kérdéseink a lap koncepcióját illetően, legalábbis amíg az este avantgárd nyilatkozatával meg nem ajándékozott bennünket az egyik szerző, Rimóczi László, aki úgy fogalmazott, ezen az estén pulzál az élet. „A jó szerző képes arra, hogy az olvasóval elolvastassa a cikket, és ez egy fontos dolog. Egyfajta művészet ez.”