Rákóczi Ferenc azt mondta nekünk, nem szerepelne a műsorban, mert nem tartja magát megélhetési celebnek. Eddig te is elzárkóztál az ilyen megkeresésektől, most miért vállaltad az Ezek megőrülteket?
Azért vagyok itt, mert Szerbiában már nagyon régóta megy a műsor japán, civilekkel készített verziója, és azt nagyon szerettem, mert viccesek voltak a műsorvezetők és a feladatok. Amikor megkerestek ezzel, akkor abszolút az élvezeti értékeit figyeltem, és arra gondoltam: ha egyszer megöregszem, elmesélhetem az unokáimnak, hogy milyen hülye kérdésekre tojásos fejjel válaszolni vagy széttörni a fejeden egy tojást úgy, hogy ne érezz szégyent, hanem nevess magadon. Egyúttal le tudtam mérni a saját határaimat, és olyanokat is megtehettem, amiket a hétköznapokban nem. Minden olyan műsort, amit eddig elvállaltam és celebműsorként volt titulálva, az élvezeti faktor alapján választottam ki. Ilyen volt a dzsungel is, pontosan tudtam, hogy valószínűleg soha nem jutnék ki saját erőből Argentínába. Ilyen ez a műsor is.
Akkor mondhatjuk, hogy élvezted azt a forgatást?
A két hét alatt engem kisfiúnak hívtak, mert kisfiús lendülettel vágtam bele mindenbe. Egy játék volt, ami kifogott rajtam, még a szemem is bekönnyezett. Amikor áramütést szenvedtünk, úgy éreztem, hogy megbántam, és nem szeretnék itt lenni, sajnáltam, hogy elvállaltam ezt az egészet, de azon is túllendültem. Szerintem egyébként nincs olyan idióta, aki élvezni tudja az áramütést.
Korábban vetkőztél, sokat szerepeltél a bulvárban, de egy idő óta a magánéletedről viszont egyáltalán nem nyilatkozol. Rájöttél már, hogy kell felépíteni egy sikeres, stabil énekesnői karriert?
Amikor 18 éves koromban véget ért a Megasztár, fogalmam sem volt, hogy mi kell hozzá. Persze hosszú távú énekesi karriert szerettem volna befutni, de nem tudtam, hogy hogyan csináljam. Amikor pályakezdőként bekerültem a Sugarloafba, azt láttam – és a menedzsmenttel is úgy volt megbeszélve -, hogy mindenkinek, aki sikeres karrierre vágyik, be kell vállalnia olyan műsorokat, amik nem feltétlenül a szakmával foglalkoznak. Gondolok itt reggeli műsorokra, ahol a lemez helyett a fogyókúráról beszéltünk. Gyarló világ van, nincs lemezeladás, és korábban csak koncertekből tudott megélni a zenekar, ehhez pedig el kellett vállalnom ilyen szerepléseket is. De most már eljutottam arra a szinte, amikor már nem vállalok be mindent, mert nem éri meg. Inkább ne legyen koncert, álljunk földbe. Ha valakiben van egy cseppnyi emberi jóérzés, az előbb vagy utóbb rájön, hogy nem ez a hosszú távú karrier és nem ez a zenei élet. Azóta nem beszélek a magánéletemről és a zenekar is működik olyannyira, hogy októberben már a legújabb lemezünkre is sokan kíváncsiak; nem álltunk földbe.
Lehet egy konkrét eseményhez kötni azt, hogy úgy döntöttél, elég volt?
Volt egy pohár, ami nagyon lassan elkezdett megtelni. Talán akkor telt be, amikor összekerültem a mostani párommal, Csabival. Ez egy megfelelő pillanat volt arra, meghúzzam magamnak a határt. Valahogy az életedben eljön az a pillanat, amikor úgy érzed, hogy na most. A döntést nagyon nehéz meghozni, de kellő elhatározással működik, és nem álltam földbe. És hiába próbálom ezt magyarázni más pályatársaimnak is, nem hiszik el addig, amíg be nem telnek a poharaik.
Bencsik Tamara karrierje és a tied közt párhuzamot lehetett vonni, ám ez most már nem igaz, ő ugyanis továbbra is azt az utat járja, amiről te letértél. Már nem anyáskodsz fölötte?
Bencsik Tamarával együtt nőttünk fel, aztán amikor én Magyarországra költöztem, ő pedig Szerbiában maradt. Mindig olyan volt nekem, mint a kishúgom. Hasonlóak vagyunk, de ő már régen is sokkal lázadóbb volt, mint én. Én inkább megalkuvóbb vagyok. Aztán a Megasztár miatt Pestre jött, aminek nagyon örültem, azóta tarjuk is a kapcsolatot, de már nem kezelhetem gyerekként. Próbálok neki tanácsot adni, pedig nekem sem lehetett, amikor bekerültem a mókuskerékbe. Ez egy mostoha szakma, nem tudhatod, kiben bízhatsz meg és kiben nem. Szerintem ő a saját bőrén fogja megtapasztalni, hogy mik a saját határai. Egyébként lehet, hogy ő úgy gondolja, hogy ez mind-mind belefér, én a Playboyt már nem vállaltam volna be.