horoszkóp

Szinetár Dórát néha diáklánynak nézik

2012.03.02. 11:31
Bereczki Zoltán felesége korábban disszonanciát érzett a belső és a külső kora között, de most éppen ki van békülve a harmincöt évével, habár néha jóval fiatalabbnak nézik. A fiatalságkultusz miatt egyébként nem aggódik, hiszen a színházi világ nagyon igazságos ilyen szempontból, sőt, szerinte jóval a koruk felett dolgoztatnak színésznőket.

Éppen most ért véget a Nivea ránctalanító, bőrfiatalító termékcsaládjának sajtótájékoztatója, ahol te voltál az egyik sztárvendég, és te leszel ebben a félévben a Q10-nagykövet. Harmincöt évesen mennyire foglalkoztat az öregedés?

Szerencsés vagyok, hiszen túl azon, hogy nagyon odafigyelek magamra, jó géneket örököltem az édesapámtól, aki most nyolcvan éves, de hatvannak néz ki. Ha bemegyek a fiam gimnáziumába, néha megkérdezik, hogy miért nem vagyok órán. Gyerekkoromban egyébként volt egy alapvető disszonancia a belső és a külső korom között, mindig érettebb voltam, mint amennyinek kinéztem. Bizonyos szempontból persze soha sem éreztem magam húsznál többnek, más szempontból viszont inkább hatvannak. A harmincöt évemmel mindenesetre ki vagyok békülve, hiszen nagyon tartalmas volt ez a három és fél évtized.

Kamaszként már saját lemezed volt és híres musicalekben szerepeltél. Milyen kapuk nyíltak meg, illetve zárultak be azóta a korod miatt?

A zenés színházban a fiatal lányokat is énekelni tudó felnőttek játsszák. Ha záródtak is be kapuk, akkor nem amiatt, hogy mennyinek nézek ki, hanem azért, mert úgy érzem, hogy új arcokra van szükségem, és nyilvánvalóan a körülöttem lévők is így vannak ezzel. Vannak emberek, akik már nem velem álmodják meg a naivákat, és ezt nem is nagyon bánom. Az embereknek van egy szakmai kora, és ilyen szempontból én már nagyon idős vagyok. Fél évvel ezelőtt egyébként kaptam egy telefont, újra akartak forgatni egy magyar filmet, amelynek a címét most nem mondanám el. A főszerepet kellett volna eljátszani, egy tizennégy éves lányt. Természetesen nem vállaltam el. A filmhez képest ugyan kedvezőbb a színház, hiszen messze van a néző, de amikor arról akartak meggyőzni, hogy játsszam el Júliát, szintén nemet mondtam.

Az idősebb kolléganők tapasztalatai alapján érzékelhető bármi is a Hollywoodban dühöngő fiatalságkultuszból?

Ilyen szempontból a színházi világ nagyon igazságos, hiszen aki tehetséges és helye van – itt most nem magamra, hanem a kollégáimra gondolok –, nagyon sokáig tud dolgozni attól függetlenül, hogy hány éves. Magyarországon jóval a koruk felett dolgoztatnak színésznőket, nálunk nem felejtenek el valakit csak azért, mert elmúlt harminc, sőt!  A kereskedelmi tévékben persze teljesen más a helyzet, felnőtt ember nagyon ritkán kerülhet képernyőre, inkább saját nézőközönségüknek megfelelő műsorvezetőket foglalkoztatnak.

Közel négy évvel ezelőtt megpróbáltuk összerakni a tökéletes hírességet, és téged több olvasónk is nevezett a legszebb arcú magyar celeb kategóriában. Te milyen testrészeiddel vagy elégedett, illetve elégedetlen?

Ahogy telik az idő, az ember próbálja ezt a kérdést is helyrerakni magában. Pár évvel ezelőtt folyamatosan tudtam volna sorolni, hogy mi nem tetszik magamon, mostanra azonban már kezdek kibékülni a külsőmmel. Nemrég találtam egy képet, amely 15 éves koromban készült egy nyaraláson. Zseniálisan néztem ki, elmehettem volna modellnek, ám amikor ez a fotó készült, nagyon nem voltam megelégedve magammal. Az évek alatt rájöttem arra is, hogyha valaki nem ad jó visszajelzéseket velem kapcsolatban, olyankor a hiba nem bennem van, hanem benne. A pozitív reakciókat viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni. Amikor megtudtam, hogy A Szépség és a Szörnyetegben rám osztották Belle szerepét , nagyon meglepődtem azon, hogy mások mennyivel szebbnek látnak, mint én saját magamat. Ezeket elteszi az ember, úgy gondolja, hogy mégis lehet benne valami.

Az InStyle februári számában van egy sminkes editorial, aminek te vagy a főszereplője. Mennyire érzed magad otthon a magazinos fotózásokon?

Ahogy egyre több külföldi újság jön be, egyre inkább olyan, mintha Hollywoodban lennénk, három darab fotóért majdnem egy egész napot kell dolgozni. Persze kell egy fél nap, hogy ráhangolódjon az ember, és több legyen az arcán, mint egy udvarias mosoly.

Férjed, Bereczki Zoltán zsűritag a legújabb Megasztárban. Hozzád mennyire áll közel ez a műfaj, elvállaltad volna ezt a feladatot, ha téged kérnek fel?

Mutass egy olyan színésznőt ma ebben az országban, aki megteheti, hogy nemet mond egy ilyen felkérésre! Persze azért valahol örülök, hogy ez nem történt meg, mert nem lennék benne olyan jó, mint Zoli. A popzene mindig egy félelmetes, furcsa terület volt számomra, ahova a férjem révén betettem néha a lábam. Egyébként voltam már ilyen castingon egy másik műsorhoz, és azt mondták, jó vagyok, de külső okokból mégsem kerültem be. Ezt részben bánom is és nem is. Egy ilyen műsor jót tesz az ember ismertségének.

Előadóművészként mit gondolsz a tehetségkutató műsorokról?

Ha jól csinálják, akkor szórakoztató és hasznos, ha rosszul, akkor unalmas és felesleges. Fontos, hogy olyan emberek mondjanak ítéletet másokról, akik elég hitelesek. Talán érdemes lenne olyan területen is kutakodni a tehetségek után, amelyben genetikailag jók vagyunk, ilyen például a népzene. Persze lehet, hogy erre senki nem lenne kíváncsi. Sokan hozzák fel ellenérvként az ilyen műsoroknál azt, hogy senkiket emel piedesztálra. Lehet, hogy valaki első helyezést ér el, de ha a debütáló lemeze nem jó, senki nem foglalkozik majd vele. Nagy kár lett volna, ha Caramel, Rúzsa Magdi, Gáspár Laci és a Tóth-lányok nem kaptak volna esélyt. Ez pont olyan, mint amikor régen tőlem mindig azt kérdezték, könnyebb nekem amiatt, hogy Szinetár Miklós az apukám. Nos, lehet, hogy könnyű odakerülni, itt maradni azonban már nem.

Mi igaz azon hírekből, amelyek szerint szeretnél több prózai darabban szerepelni?

Már korábban is játszottam prózát, és most már nagyon hiányzik. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem akarok énekelni, nem szeretem már a zenés színházat. Legyünk őszinték, Budapesten ma két helyen játszanak musicaleket, az Operettszínházban és Madáchban. Az egyikből elszerződtem, és nem lenne ízléses rögtön bekerülni a másikba, vagyis a kör bezárult. Egyébként nem kifejezetten a prózára vágyom, csak szeretnék végre mást csinálni. Apukám egyébként mindig megkérdez, hogy kislányom, mégis mivel fogsz foglalkozni. A színház nem egy életbiztosítás, ezt meg kell hagyni, de mostanában ez mindenre igaz.

Még egy gyermeket akar Szinetár Dóra

„Nagyon élvezem az anyaságot, éppen ezért szeretnék is még egy gyermeket. Persze nem azt mondom, hogy már jöhet is a baba, de még szeretném átélni azokat a csodálatos élményeket, amiket egy gyermek születése magával hoz. Az ember leginkább egy baba mellett éli meg az anyaságot, amikor még szoptatja, saját testéből táplálja, ami nagyon szoros kapocs” – nyilatkozta a színésznő a Borsnak. Szinetár Dórának két gyermeke van: előző házasságából született fia, Marci most 16 éves, Bereczki Zoltánnal közös lánya, Zora Veronika pedig négyéves. „Zorka születése előtt két vetélésem volt. Nem omlottam össze, éreztem, hogyha itt lesz az ideje, megérkezik a közös gyermekünk” – emlékezett vissza.