„Mentálhigiénia terén nem állunk túl jól. Ha megnézzük, Nyugat-Európában az emberek önérvényesítése sokkal fejlettebb. A mentálhigiéniás nevelésben a fogyasztói társadalom ellenérdekelt, mivel minél fejlettebb mentálhigiéniával rendelkezik egy ember, a manipulálhatósága annál inkább csökken. Más akadályt nem látok."
Így csak a nemzet pilácsai lehetnek
"A megoldást az állami szekciójára bíznám. Az államnak a kezében van ugyanis az eszköz, amivel a tanrend megszabható. Szükséges lenne, hogy óvodás kortól kezdve beiktassák a foglalkozásokba a mentálhigiéniás nevelést. A pedagógusoknak bizony ennyire korán kellene elkezdeniük, de a szülőnek még korábban kell erre gondolnia. Már akkor, amikor a nő terhes, a család gyereket vár. Azonban nemcsak a gyerekek mentális egészségére kell gondolni, hanem a tanárokéra is. Azt mondják, a pedagógusok a nemzet lámpásai. Lámpásai? Sok közülük sajnos kiégett, frusztrált ember, akik így csak a nemzet pilácsai lehetnek”- mondta Dr. Csernus Imre Ki nevel a végén? című könyvének újbóli megjelenése alkalmából tartott, legalább másfél órás, zártkörű sajtóbeszélgetésen, ami nem alakult át csoportterápiává.
Mentálhigiénia
A szó jelentése lelki egészségtan, és elsőként mozgalom formájában jelent meg a múlt század elején, amelyik a lelki betegségek megelőzését tartotta a legfontosabb céljának. Ez a cél később kibővült a kommunikációs, a személyiségfejlődési, a szexuális, a kapcsolati zavarok megoldási javaslataival. Buda Béla pszichológus szerint a lelki egészséget illetően az elsődleges megelőzés ritkán kivitelezhető, olyankor lehetséges, ha ezzel a területtel már korai gyerekkorban kezdenek foglalkozni a pedagógusok, például mentálhigiéniás nevelőprogramok keretében. A másodlagos megelőzés pedig azt jelenti, hogy a figyelem a kockázati tényezőket hordozó fiatalokra - hátrányos helyzetűek, alkohol vagy drogok szempontjából veszélyeztetettek, szenvedélybetegek vagy pszichiátriai betegek gyermekeire – irányul. A prevencióban az egészségügyi felvilágosításnak, és az egészségnevelésnek van jelentős szerepe, de alkalmazzák a családterápiát is, ezenkívül önsegítő programokat ösztönöznek, amelyekben egymáshoz közel álló emberek közösségben vesznek részt. Dr. Csernus Imre szerint a mentálhigiéniás oktatás egyik fő tanítása az: ne tegyél olyat, amit nem szeretnéd, hogy veled tegyenek meg.
Elsőként leginkább a karácsonyra szánt könyvek kiadásában rejlő lehetőségekre gondoltunk, amikor arról értesültünk, hogy három évvel a Ki nevel a végén? című könyv megjelenése után ugyanezzel a címmel ismét kapható a kiadvány. De mint kiderült, az újabb kiadvány az előző bővített, kiegészített változata. Dr. Csernus szerint a három évvel korábban megjelent könyvben foglalt felvetések maradtak, csak árnyalta és kiegészítette azokat, majd „ívet” adott a könyvnek. Dr. Csernusnak még nincsen gyereke, ezért felvetődött bennünk a kérdés, hogy majdani személyes tapasztalatai alapján egy harmadik megjelenést is tervez-e idővel. Mint elmondta, lezárta a gyerekneveléshez kapcsolódó gondolatait, már nem fogja a kötetet tovább bővíteni. Családalapítási terveiről több szót nem szeretett volna ejteni.
Mélyebbre sodrod magad a saját poklodban
A gyereknevelés elméleti kérdéseiről 2005 év végén egy interjúban beszélgettünk a pszichiáterrel. Elmondta, e téren már nem a pokol tornácán, hanem annak mélyén lavírozunk, és a bugyrok pedig: a kilátástalanság érzése, a megfelelő minta hiánya, a kifejezett öntörvényűség, a csúcsegoizmus, a düh, a kétségbeesés, és a szenvedés. A mostani fiatal generációnak Csernus szerint abból a szempontból nehezebb a dolga, hogy amíg régebben kevesebb feszültségoldási eszköz volt elérhető, és a lassú tempó következtében a problémák lassabban alakultak ki, most a csábítások sorozata miatt „a pokolra jutás gyorsabb” és „gyorsabban válik el az is, hogy valaki megdöglik vagy talpra áll.”
A talpon maradást próbáltuk megcélozni a beszélgetés irányának a tervezésekor, ezért a pszichiátert a már felvetett mentálhigiéniás nevelésről kérdeztük. „Elsősorban a pozitív és negatív konfliktuskezelést kellene megtanítani már gyerekkortól kezdve. A pozitív konfliktus alatt értem azokat az élethelyzeteket, amikor például egy fiatal megnyer egy tehetségkutatót, azáltal országos ismertségre, és hirtelen népszerűségre tesz szert. Ha nincs rá felkészülve, akkor nem tud vele élni, legfeljebb visszaélni. A negatív konfliktusok esetében pedig törekedni kell arra, hogy megtudjam, miért alakult ki, mi a felelősségem benne, megtettem-e mindent annak érdekében, hogy kimásszak belőle. A legrosszabb megoldás a pánik. A pánik olyan dolog, ami nem engedi, hogy az időközben érkező sanszokat észrevedd, és egyre mélyebbre sodrod magad a saját poklodban.”
Az nem a boldogság volt, hanem az ellenkezője
A beszélgetés alatt Dr. Csernus Imre jellemzően nem osztott meg az asztaltársaságával személyes élményeket, ekkor azonban megemlítette, hogy a négy évvel ezelőtt a Viasat3 műsorán látható Dr. Csernus – Bevállalja? című pszicho-talkshow-jával jó néhány nő érdeklődését felkeltette.
„Nem vettem észre, hogy nem a személyem az érdekes nekik, hanem a presztízsre utaztak, amikor ontották az ajánlataikat. Azt sem tudták, milyen ember vagyok. Ha ezt korábban észreveszem, akkor nem cseszek ki magammal, és megkímélem magam játszmák és kudarcok sorozatától. Az nem a boldogság volt, hanem annak épp az ellenkezője. Ugyanolyan csapdában voltam, mint az a gyerek, akinek a szülője erősnek látszik, de valójában közel sem az”- terelte vissza a témát az eredeti felvetéshez.
Ha megkóstolod, nem édes, hanem iszonyú
Dr. Csernusnak nincs bonyolult elképzelése az ideális gyereknevelésről. A legfontosabbnak azt tartja, hogy a szülő legyen hiteles ember. „Nagyon megmaradt bennem, amit egykor Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus mondott a kezdőknek: mindegy, milyen technikát alkalmaztok, a személyiségetekkel gyógyítotok.” Mielőtt a hiteles szülő ismérveire rátértünk volna, Dr. Csernus Imre az étkezőasztalon található eszközökkel bemutatta, mi a különbség a jó és a jónak mondott kapcsolat között.
„Ez a jó házasság. A benne élők egyenrangúak, tiszteletben tartják egymást, biztosak magukban. Ezért gyereket nevelni is tudnak, nem csak nevelgetni”- mutatott az ásványvízzel teli poharára. „Ez pedig itt az a házasság, amit a férj és feleség jónak mond”- töltött ki egy pohár kólát. „A kóláról tudjuk, hogy édes”- Csernus balzsamecettel, sóval és borssal fűszerezte az italt.”Látszólag ez még mindig kóla, olyan is a színe, de ha megkóstolod, nem édes, hanem iszonyú.”
Az én ajtómat ne rúgja be hajnalban a drogrendőrség
A hiteles szülő meghatározása sem bonyolult Dr. Csernus Imre szerint, nagyjából megfelel a kiegyensúlyozott emberről kialakított képnek. Az elméletekkel már kezdünk eltelni, ezért a pszichiáternek egy kolléga felvetette, a nevelés egyik nagy kihívása a számára az, hogy megkérje a tizenéves, bukósisak nélkül mindenhová rollerrel igyekvő fiát arra, hogy útjai során egyedül koponyaalapi törést ne szenvedjen.
„Megmondom, mit tennék ez esetben. Kézenfognám a gyereket szombat délután, és bekísérném a traumatológiára. Megkérném a dokit, mutassa meg, melyik beteg került ide azért, mert bukó nélkül rollerezett. Kisfiam, nézd, ő nem vette fel a sisakot, kitörte a nyakát, nyaktól lefelé béna. Ha megkérdezik tőlem, mit mondjanak a gyereküknek, ha dealer akar lenni: fiam, a te életed, a te döntésed. Azt viszont tudnod kell, a dealerkedésnek ilyen és ilyen következményei lehetnek. Ha veled ezek megtörténnek, akkor én nem fizetem az ügyvédedet. Természetesen szeretlek, továbbra is a fiam vagy, vasárnap főzök, várlak ebédre. De innen el kell menned, mert az én ajtómat ne rúgja be hajnalban a drogrendőrség. Neked kell vállalnod a felelősséget!”
A tizedik esésnél már ki sem teszi a kezét
Csernus hisz abban, hogy a felnőtt emberek tudják, hogy milyen következményekkel számoljanak, ha döntést hoznak, és úgy tartja, egy szülőnek kötelessége a gyerekét tájékoztatni arról, mi várhat rá, ha bizonyos lépéseket megtesz. A pszichiáter ezzel a gondolattal zárta a gyereknevelési tanácsait.„A szülőket a szeretet akadályozza abban, hogy engedjék a gyereküket megtapasztalni a döntéseik következményét, és az abból fakadó fájdalmat. Ha egy gyerek azt látja, hogy ha elesik, az anyja mindig ott terem, és felsegíti, akkor a tizedik esésnél már ki sem teszi a kezét, hogy megvédje magát az ütéstől, mert majd az anyja úgyis elkapja, mielőtt földet ér. A feltétlen szeretet a legjobb, amit a szülő a gyereknek adhat, és közben tisztában kell lenni azzal, hogy a szülő a gyereket nem birtokba, csak kölcsönbe kapta.”