Kelemen Annával hosszú, a pályájának több állomására kiterjedő interjút készítettünk. A két részletben megjelent beszélgetés első részében a kutyája, Zeusz kapcsán cirkusszá nemesült ügyről kérdeztük az egykori playmate-et. Az itt látható folytatásban Havas Henrik Méhkirálynő című könyvének megjelenése utáni időkről kérdezzük Kelemen Annát, szó esik az ezer eurós lány titulusról, az újabb mellműtétről, és az egykori playmate jövőbeni, családalapítási terveiről.
Az interjú első részében már utaltál rá, egyre inkább a terhedre van, hogy médiaszereplő vagy. Mikor kezdett el zavarni?
Körülbelül egy éve, amikor elkezdtek lekurvázni. Nem azt mondom, hogy minden alap nélkül, de azért ha valakit folyamatosan ezer eurós lánynak neveznek, az már sok. Azt hiszed naiv lányként, hogy jó lesz, ha bekerülsz a tévébe, pedig onnantól kezdve bármiként eladhatnak. A tévézést pedig nem tekintem a szakmámnak.
Mi a szakmád, Anna?
Nem tudom, én most próbálok magánemberként tevékenykedni. Ha benne maradok ebben a médiakatyvaszban, akkor lehet, hogy írónő leszek.
Nocsak.
Komolyan mondom. Régebben Henrik említette, hogy alapvetően jó a szókincsem. A megfigyeléseimet az engem körülvevő világról le kéne írnom. Bár lehet, hogy fölösleges, úgysem hiszik el, hogy én írom.
Mit írnál le az elmúlt egy évedről?
Nem szeretek felvágni. Amikor itt volt a Depeche Mode, akkor összejöttünk Martin Gore-ral. Utána nem én mentem az újságokhoz, hogy elmeséljem a románcot - pedig büszke vagyok rá - hanem Császár Előd.
Pedig a Méhkirálynőben komoly oldalakon keresztül olvashatjuk a románcot, és a bulvárlapok szerették idézgetni az együtt töltött napjaitok történetét. A könyv megjelenése után szerinted milyen kép alakult ki rólad?
Amikor elolvastam a könyvet, akkor arra gondoltam, ez egy közönséges, drogos kurva. Rubint Réka mondott érdekeset a könyvről, aki ezen átlátott. Azt mondta, ez a lány nagyon szeretetéhes. A történetben végig ott van az apa hiánya, az anya hiánya. Egyáltalán nem azt emelte ki, hogy mennyi férfival voltam. Ne tűnjön úgy, mintha a szomorú sorsú lányt akarnám itt eljátszani, távol áll tőlem.
Az apa hiányára utal az a történet is a könyvben, amikor édesapáddal egy vidéki tanyára akartál utazni, hogy ott közösen lepucoljátok a lovakat.
A lópucolás persze nem jött össze. Ez az eset döbbentett rá az alapítvány működésére is. Odamentem ismert arccal és nem hagyták, hogy lepucoljam a lovat, hanem inkább nekem akartak segíteni. Erre felhúztam magam: lehet, hogy nem tudom szakszerűen lepucolni, de engedjétek meg, hogy le szándékozzam pucolni! Szörnyű élmény volt.
Apukád sem akart résztvenni a közös élményekben.
Nem szeretnék apámról beszélni. A könyvben egy nagyon kiborult lány mesélt ezekről.
Mitől volt kiborulva az a lány?
Az a könyv egy merő kokainmámor volt. Érdekes, hogy a megjelenés után kezdődött az a mánia, hogy a magyar celebek könyvet akarnak írni.
A könyv megjelenése után nem sokkal Havas Henrik azt pedzegette az oldalunkon írt blogjában, hogy újra drogozol.
Akkor megijedtem. Belegondoltam, ha engem az elterelés után kérdőre vonnak, akkor mi lesz a kutyámmal? Úgy döntöttem, hogy nem teszem meg vele, hogy bajba kerülök.
És ha egy férfi kért volna arra, hogy ne csináld?
Egy férfi kedvéért nem tettem volna meg, csak a kutyám és a magam kedvéért.
Nemrég Joshi Bharat műsorában azt mondtad, meg szeretnéd változtatni az életed. Hogyan fogsz hozzá?
Joshi Bharat borzalmasan szimpatikus ember, nagyon jól esett vele beszélgetni. Olyan témákat vetett fel, hogy a beszélgetés alatt elkezdtem sírni. Nem hittem el, hogy sírok, és pont a műsorban. Szeretek szenvedni. Szeretek aztán kikászálódni és összeszedni magam. Most ezt a korszakomat élem.
A műsor után azt nyilatkoztad, Joshi Bharat rádöbbentett arra, hogy szembe kell nézned önmagaddal. Ez okoz szenvedést?
Ezt a külsőmre értette, hogy nézzek szembe magammal. Úgy értette, hogy ne hordjak maszkot. De mindannyian maszkot hordunk, nem? Áldozatnak gondolom magam, mert nem vagyok képes annyira erősnek lenni, hogy elhatározzam, bármi lesz is, szabadon élek. Nem merem hagyni, hogy addig nőjön a hajam, amíg akar, hogy a mellem akkora legyen, amekkorára természetesen nőtt. Szerintem nem olyan világot élünk, ahol ezt meg lehet engedni. Meg kell felelni az elvárásoknak, és nekem óriási a megfelelési vágyam.
Kivel szemben?
A világgal szemben. Biztos, hogy ezzel most mondtam ki, hogy valamilyen kisebbségi komplexusom van. A férfiak elvárják, hogy egy nő így nézzen ki, mint én.
Az előbb arról beszéltél, hogy egy férfiért nem tennéd meg, hogy nem drogozol. Olyan áldozatot azonban mégis hozol, hogy maszkot hordasz?
A viselkedésemben önmagam vagyok, csak a kinézetemben, és a mimikámban nem. Alapvetően ilyen típus vagyok, nem a férfiak hozták ki belőlem. Már régen megállapította egy pszichológus, hogy teátrális a kislány, meg hisztérikus. Idővel mindezt le fogom vetkőzni.Miből gondolod, hogy a férfiak elvárják, hogy egy nő úgy nézzen ki, mint te?
Nekem egyáltalán nem tetszenek azok a típusú férfiak, amilyen én vagyok. Aki macsó, izmos és kellőképpen arányos a testzsír-százaléka, attól nagyon rosszul vagyok. A szinte már csúnya, vagy érdekes figurák tetszenek, mert nem a külső, hanem az érdekes gondolat fog meg egy férfiban. De azoknak a férfiaknak is az olyan nőkön akad meg a szeme, akik rendelkeznek azokkal az adottságokkal, amikkel talán én. Ez nagyon zavar.
Még egy ellentmondás feltűnt. Azt nyilatkoztad, szolidabbá szeretnéd tenni magad, közben pedig nemrég estél át a negyedik mellműtéteden, amelynek eredményeképp 750 köbcentis implantátumot viselsz.
Jó, ez tényleg ellentmondásos. Amúgy nem lett olyan nagy a mellem, nagyon természetes, akárcsak én (nevet). Nagyon önironikus vagyok. Rendszeresen azt álmodom, hogy meghalok és ott van a hír az újságban. Betesznek rólam képet is, ott mosolygok a nagy melleimmel, elég morbid. Nálam nagyon kitolódott a kamaszkor. Olyan csaj vagyok, aki élvezi, amikor megismerik. Élvezem és fel is háborít, ha engem előre engednek egy nénivel szemben a sorban.
A személyiségfejlődésedhez szükség van még mellműtétre?
Nekem ez mellékes kérdés. Álltam a tükör előtt, és nem arra gondoltam, hogy jó lenne nagyobb mell, mert olyan kicsi van nekem. Az embernek a szemével, az agyával van a probléma, amikor esztétikailag nézi magát. Egyszóval ez egy függőség.
Ha elrugaszkodunk a mellnagyobbítástól, mi a legközelebbi célod, amit meg szeretnél valósítani?
Meg akarok állapodni. Családot alapítani, vagy valami olyan gyökeret kell verni, ami megtart.
Szeretnél még celeb lenni?
Ettől a szótól kiver a víz, hogy celeb. Nekem ennyi elég volt belőle, engem már úgyis megismernek. Az a ciki, hogy mostanában azt veszem észre, hogy Kiszel Tündével vagyok egy kategória. Észre is vettem, hogy gyakran vele hoznak fel egy műsorban, ráadásul el is kezdett hasonlítani rám a hajával, a ruháival, a mimikájával. Ez kínos.
Egyszer azt nyilatkoztad, hogy a Barbie babát életre kelteni a legnagyobb médiahack volt a hazai bulvárvilágban. Még mindig így gondolod?
Egy hónapig jó buli volt, de most már sok. Tény, hogy néha annyira belebújok ebbe a figurába, hogy úgy is maradok. Kicsit elkeseredek néha, de most van sok energiám.
Honnan gyűjtötted?
Van egy titkos hódolóm. Ő ismer engem, és új energiákat ad.
Mit gondolsz azokról a bulvármegjelenésekről, amikor hazai modellekről kiderítik, prostituáltként tevékenykednek. Az ezer eurós lány után most a száz eurós lány következett Keleti Györgyi személyében. A szereplők ilyenkor nehéz körülményekre hivatkoznak, vagy tagadnak. Ezt álságosnak tartod, vagy normális reakció?
Már ott kezdődik a hazudozás, hogy akikről szó van, azok nem modellek. Hogy lenne már annyi modell az országban, amikor van két divattervező? Ha húszezerért lefotóznak rajtad egy Art’z modell ruhát, az a pénz nem sokáig elég. A modell olyan, mint Ebergényi Réka: 180-190 centi magas, fele olyan vékony, mint én, harmad akkora a melle, mint az enyém. Ő a nemzetközi divatvilágban dolgozik, és van rengeteg munkája. Aztán vannak a prostituáltak, én is voltam az. Lefeküdtem pénzért pasassal, csak azt nem szerelemnek hívtam. Nem kértem a pasastól ruhákat, nem mondtam neki, hogy szeretem, nem költöztem össze vele. Leszögeztem, hogy ez ennyibe és ennyibe kerül neki, ezért ennyi és ennyi ideig vagyok vele. Megmondom őszintén, büszke vagyok arra, hogy ki merem mondani magamnak és másnak is, miből éltem. Magyarországon egy lány, aki leérettségizett, majd feljött Alsógödről Budapestre, annak miből lesz kis idő múlva dzsipje? Vajon topmodell lesz, vagy önkéntesen adakozó férfiak tumultusa jelentkezik nála?
Tehát nálad ez a korszak lezárult?
Igen. Előfordul még, hogy fölhív valaki telefonon, és azt mondja: van egy barátom, aki meg akar téged ismerni. Általában ilyen szövegekkel kezdik. Erre mindig elmondom, hogy nem érdekel a barátod, nem érdekel a pénzed, mert én úgy döntöttem, hogy nem. Valószínűleg azért szoktak velem ebben a témában példálózni a nyilvánosságban, mert őszinte voltam és vagyok. Szerintem ez a legjobb egyébként, mert így nincs mit vesztenie az embernek. Ha hazudnék egyet, akkor már lenne mit veszítenem.