A boldogságról sokan sokféleképpen gondolkoznak: vannak, akik az élet apró élvezeteiben, mint például egy finom csokoládé vagy a párkapcsolatukban keresik a választ, míg mások a pénzben vagy épp a karrierjükben. Az elmúlt száz évben a pszichológia, a genetika és a neurobiológia is saját szemszögéből vizsgálta a kérdést, miközben számos nagy gondolkodó és filozófus kereste a boldogság kulcsának az örök megfejthetetlen válaszát.
Az egyik megközelítés, az úgynevezett hedonikus szemlélet szerint a jóllét alapvetően a kellemes élményekről és a kellemetlenségek elkerüléséről szól. A másik, gyakran eudaimonikus szemléletnek nevezett megközelítés szerint azonban a jó élethez olyan dolgok is hozzátartoznak, amelyek akkor is fontosak lehetnek, ha éppen nem érezzük magunkat jól miattuk. Gondoljunk például egy beteg családtag ápolására. Ez fárasztó, stresszes és rendkívül megterhelő lehet, mégsem mondanánk azt, hogy nincs értéke csupán azért, mert rövid távon nem tesz minket boldogabbá.
Egy friss kutatás ezt a választ találta
Most egy új kutatás arra jutott, hogy a boldogságnak lehet egy különösen fontos összetevője: a szabadság. Vagy pontosabban az, hogy úgy érezzük-e, valóban mi irányítjuk a saját életünket.
A The Journal of Positive Psychology című folyóiratban megjelent tanulmányt a Torontói Egyetem pszichológusai, Jason W. Payne és Ulrich Schimmack készítették. A kutatók azt szerették volna közelebbről megvizsgálni, milyen tényezők állnak a jó élet hátterében – írta meg a Science Alert.
A kutatókat különösen három, az öndeterminációs elmélet által meghatározott pszichológiai szükséglet érdekelte: a kapcsolódás, vagyis a tartalmas emberi kapcsolatok megléte; a kompetencia, vagyis az az érzés, hogy képesek és hatékonyak vagyunk; valamint az autonómia, vagyis hogy úgy érezzük, saját döntésünk alapján cselekszünk, nem pedig mások kényszerítenek valamire. Azt vizsgálták, hogy ezek a tényezők mennyire befolyásolják azt, ahogyan az emberek a saját életüket megítélik, függetlenül attól, hogy éppen milyen érzelmi állapotban vannak.
Ennek érdekében 2022-ben több mint 1200, 18 és 80 év közötti felnőttet kérdeztek meg Kanadában és az Egyesült Királyságban. A résztvevőknek az élettel való elégedettségükről, pozitív és negatív érzéseikről, személyiségükről, valamint a három pszichológiai szükségletük kielégüléséről kellett válaszolniuk.
Mindhárom szükséglet összefüggött bizonyos mértékben az élettel való elégedettséggel, a kapcsolódás és a kompetencia azonban elsősorban azért volt fontos, mert pozitív érzéseket váltott ki.
Az autonómia kiemelkedő fontossága
Azok, akik nagyobb önállóságról számoltak be, általában elégedettebbek voltak az életükkel akkor is, amikor a kutatók figyelembe vették, hogy a résztvevők mennyire érezték pozitívnak vagy negatívnak életük egyéb területeit.
„Még akkor is, ha figyelembe vettük, hogy az emberek mennyire érezték jól vagy rosszul magukat, azok, akik nagyobb autonómiát éltek meg, elégedettebbek voltak az életükkel” – mondta Jason W. Payne, a kutatást készítő egyik pszichológus.
Az autonómia volt az egyetlen pszichológiai szükséglet, amely úgy tűnik, önmagában is hozzáadott valamit ahhoz, amit az érzelmek nem tudtak megmagyarázni.
A kutatás egyik fontos tanulsága, hogy az emberek látszólag nemcsak azt kérdezik maguktól: „Hogyan érzem magam?” Hanem azt is: „Ez az én életem?” Ez magyarázatot adhat arra is, hogy miért hozunk néha olyan döntéseket, amelyek nem feltétlenül járnak azonnali örömmel.
Elvállalhatunk például egy nehéz munkát, mert nagyobb függetlenséget biztosít egy könnyebb állásnál, vagy elköltözhetünk egy számunkra ismeretlen helyre, mert szeretnénk a meglévő kapcsolatainktól és múltunktól távolabb, önállóan meghozni a döntéseinket. Ezek a döntések nem feltétlenül eredményeznek folyamatosan pozitív érzelmeket. Mégis hozzájárulhatnak ahhoz az érzéshez, hogy jól alakul az életünk. Egyszerűen azért, mert mi magunk választottuk őket.
Konklúzió
A kutatók nem állítják, hogy az élvezetek és a pozitív érzések nem számítanak. Sőt, a pozitív és negatív érzelmek jelentős mértékben magyarázták, hogy az emberek mennyire elégedettek az életükkel.
Az eredmények inkább azt sugallják, hogy sem a kizárólag az örömre építő hedonikus, sem a kizárólag az élet értelmére és kiteljesedésre fókuszáló eudaimonikus megközelítés nem mutatja meg a teljes képet. Úgy tűnik, az emberek mindkettőt figyelembe veszik, amikor értékelik az életüket.
A kutatók a tanulmány egyik korlátjára is felhívták a figyelmet: a résztvevők nyugati, angolul beszélő társadalmakból kerültek ki, ezért az eredményeket kulturálisan sokszínűbb csoportokon is meg kell vizsgálni.
(Borítókép: Boldog nő. Illusztráció: Getty Images)