Mosómedvék armadáját és kézhez szoktatott farkasokat is megemlített múltkori cikkünkben Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga befogója, ezért felkerekedtünk, és leautóztunk Veresegyházra, hogy a saját szemünkkel nézzük meg mindezt. Na meg persze az se volt mellékes, hogy a szaporodó hazai farkasállomány miatt megértsük, miért fölösleges félni a falkáiktól.

A mosómedvékkel – lévén, hogy éjjel aktív állatok – nem volt sok szerencsénk, az ólban elhelyezett kis házikójuk legmélyén durmoltak egy kupacban, mindössze egy villanó szempárt lehetett látni, az előcsalogatásukat esélytelennek tartották a gondozók. Sokkal aktívabbnak bizonyultak a farkasok, amiket Szilágyi mutatott be nekünk. Miután elmagyarázta a nőstényalapú, falkákba rendeződő, szigorú hierarchiára épülő farkastársadalom működését, megnyugtatott, hogy nem kell félni tőlük.

Életmódjukból adódóan kerülik az embert, a fő feladatunk, hogy meg kell tanulni ismét együttélni velük. Takarmány van bőven a számukra, az embert nem fogják megtámadni. Példának elmondta, hogy a szomszédos Szlovákiából is sokan járnak át medvét és farkast nézni ide, ugyanis hiába vannak tele velük a felvidéki rengetegek, kerülik az embert, így alig látni őket. És valóban, a legnagyobb, majd' kéttucatnyi farkasból álló falka is biztos távolból figyelt minket egy fákkal sűrűn beültetett kifutóban, a gondozók ugyan kiszúrták őket vagy húsz fányi távolságban, mi csak mozgás esetén vettük észre őket a távolban.

Négy és fél éve kezdődött a veresegyházi medveotthonban egy falka imprint program – mondta Szilágyi. Ez azt jelenti, hogy kézbaráttá tesznek pár farkast az állományból. Több ilyen falka van, az egyik négyfős, zömmel nyolchónapos falka a rangidős Marcusra hallgat, őket már teljesen megszelidítették, össze-vissza nyalogatták a gondozókat. Európában az egyik legjobb kézbarát falka, és mi is döbbenten néztük, ahogy lenyalták Szilágyi tar fejéről a mézet, kekszet ettek a szájából, vagy épp nyugodtan rágcsálták az alkarját úgy, hogy nem okoztak sérülést (pedig a bikaerős állkapcsukkal másodperc alatt kettéroppanthatták volna).

Ezeket a barátságos falkákat állatvédelmi oktatásra használják, gyerekcsoportok járnak a Predator Program keretében Veresegyházra, és itt megismertetik velük a farkasokat és medvéket. Ez főleg Észak-Magyarországon fontos, az egri önkormányzat például támogatja a programot a közeli Bükk miatt.

Ezek vadállatok, tessék megérteni

Szilágyi bemutatta Makut, az ormányos medvét, ami alaposan végigszaglászta a bokánkat és a kamerát is. Ő egy kétéves állat, egy család tartotta jó körülmények között, onnan került ide. Neki is megvan a saját zónája, nem örül, ha túl közel megy hozzá az ember, főleg ha kajáról van szó.

Sajnos divatállat lesz, mint a mosómedvék, amiknek szintén már saját kifutót építettek, ahogy az aligátroteknősöknek is.

Egy ormányos medve már 30-35 ezer forintért beszerezhető, almokból lehet rendelni. A lakást viszont lerombolja, így jobb ha papírtányérból eszünk, ha pedig fel akar mászni valahova, ő felmászik, a függönyt felejtsük is el. Szilágyi feltette a kérdést, ha féltjük a bútorokat és be akarjuk határolni a területét, akkor meg minek veszünk egyáltalán. Ez igaz a mosómedvére is, ami rendkívül érdeklődő, egyben pusztító. Hoztak ide olyan példányt is, ami egy gyúrós fickónál volt, és ki tudta nyitni a fehérjeporos flakonjait, és valóságos függő lett a szertől. Ami még rossz hír, hogy a feketepiacról gyakorlatilag bármilyen állatot be lehet szerezni, és a törvényi szabályozáson is lenne még mit csiszolni, hogy mi számít veszélyesnek és mi nem.