Az utóbbi évek legdurvább, videóra vett repülőbalesete zajlott le szerdán Tajvanon, legkevesebb 31 ember életét vesztette. Sok baleset amiatt szokott bekövetkezni, mert nagyon sűrűn beépített vagy egyáltalán veszélyes környezetben vannak a repterek, amiket különösen nehéz megközelíteni egy többszáz kilométer per órás sebességgel szálló, több tonnás géppel. A Spektrumon indul február 8-án a Mérnöki csúcsteljesítmények című sorozat, a csatorna segítségével pedig összegyűjtöttük a legfogvacogtatóbb reptereket, ahol nagyon profi pilótának kell lenni.

Julianna Hercegnő Repülőtér - Sint Maarten

Az egyik olyan reptér, amiről mindenki látott már képet. A parányi Saint Martin (hollandul Sint Maarten) szigetét államhatár vágja francia és holland részre, a holland oldalon található a fő reptér, közvetlenül a strand mellett. A gépek 12 méter magasan szállnak el a fejek felett, itt aztán extrém sport a strandolás.

Az Antarktisz repterei

A Déli-sarkot körülvevő kontinensen hagyományos betonozott futópályát építeni képtelenség, a téli időjárás hamar szétkapná. Ezért a repterek jelentős része egyszerűen a legyalult hóra és jégre épült. Van olyan, amelyik befagyott tengeren, 2,5 méteres jégen terpeszkedik, de így is kibírja a megrakott, 200 tonnás repülőket. Pedig 800 méter mély alatta a tenger.

Lukla - Nepál

Egy másik legendás reptér, fenn a Himalájában 2700 méteren, a luklai Tenzing-Hillary. Egy szakadékra kell figyelni, miközben a pilóta leteszi a gépet satufékkel a nagyon rövid kifutón (a szokásos 5500 méter helyett 460). Persze a magashegységben vannak még más kalandos repterek, van amelyik kavicsos kifutópályával rendelkezik, gyakorlatilag a hegyoldalba vájták, az irányítótornya pedig egy fabódé.

Lake Hood, Alaszka - USA

Első blikkre semmi különös nincs ebben a reptérben, egy betonozott kifutópálya egy fura alakú tó partján. Aztán ha megnézzük közelről, rájövünk, hogy a tó azért fura alakú, mert több kifutópálya van rajta. Ugyanis az alaszkai vadon jelentős részével hidroplánokkal tartják a kapcsolatot, és Fort Hood mellé építettek (vagyis kotortak) egy repteret ezeknek a vízi-légi gépeknek.

Funchal, Madeira - Portugália

60 kilométer per órás szél az átlag ezen a reptéren, ezért gyakori az átstartolás, azaz amikor a gépek nem szállnak inkább le, csak átröppennek a kifutó fölött. Évi tíz landolás biztos meghiúsul itt. Ez nem csoda, a hegyekkel tagolt szigeten a repteret a tengerpartra kellett építeni, ráadásul egyedülálló módon betoncölöpökön áll a kifutó.

Hongkong - Kína

A Kai Tak reptér legendás volt arról, hogy a repülők a házak fölött szálltak le, és a pilótáknak nagyon észnél kellett lenni a város által körülölelt reptérnél. A kifutót az öbölre építették fel, de egy idő után már kevésnek bizonyult a hatalmas ideutazó tömegeknek, ezért felépítették – szintén a tengerre – a Chek Lap Kok légikikötőt, a Kai Takot pedig 1998-ban bezárták. Azóta nagy ingatlanfejlesztések kezdődtek a területén.

Barra, Skócia - Nagy-Britannia

A skóciai Külső-Hebridák szigetcsoport Barra nevű tagjának is van ám reptere, nem is akármilyen. Ez is a tengerre „épült", bár nem úgy, mint a Lake Hood-i vagy a hongkongi. A reptér ugyanis a Traigh Mhór öböl fövenyén létesült, így a menetrend alakításában szerepe van az árapálynak is. Dagály idején maximum hidroplánok szállhatnának le itt. A reptérről amúgy csak Glasgowba közlekedik rendszeres járat.