Az írói álnevén csak Terry K. egészen 2012 nyaráig az átlagos Los Angeles-iek életét élte, vagyis két műszakban dolgozott heti 60 órát, hogy fizetni tudja az albérletét, az autó- és diákhitelét. Aztán nyáron összeomlott minden, személyazonosság-lopás áldozata lett, és a rászakadt egy óriási kórházi számla, amit ki kellett fizetnie - írja a Salon.com-on megjelent írásában.

Ezután komoly döntési helyzetbe került: nem tudja fenntartani az albérletét, úszik az adósságokban, miközben azért van a városban, hogy megvalósítsa az írói álmait, és nem azért, hogy minden ébren töltött órájában azért dolgozzon, hogy fenn tudjon tartani egy külvárosi lakást, ahova csak aludni jár.

„Néhány hónappal korábban be kellett ugranom az irodába késő este. Minden zárva volt a környéken. A plázákkal megtömött környék kongott az ürességtől, fehér folt volt a térképen, nyoma sem volt a napközbeni pörgésnek. Akkoriban tele voltak az újságok azzal, hogy a képviselők a washingtoni irodáikban laknak. Az irodák kihasználatlan részeiben igazi, családias, élhető tereket alakítottak ki maguknak. Elgondolkoztam rajta, hogy nekem menne-e ez. De mielőtt abszolút létszükségletté vált volna a dolog, teljesen lehetetlennek gondoltam” - írja.

Aztán az élet úgy hozta, hogy be kellett költöznie az irodájába. Felmondta az albérletét, a cuccai nagy részét eladta, ami feltétlenül szükséges volt, azt elrejtette a munkaállomása körül, majd beköltözött az asztala alá.

A munkatársainak nem beszélt a dologról, végig titokban tartotta, hogy az irodában lakik. „Úgy voltam vele, hogy a legjobb esetben csak egy nagyon kínos szituációt okoz, hogy beköltöztem az irodába, úgyhogy inkább megtartottam magamnak a dolgot. Minden reggel gondosan elpakoltam a cuccaimat, visszakapcsoltam a világítást, letekertem a légkondit, amit mindig a nekem túl hideg 22 fokra állítottak éjszakára. Elmentem egy kis reggeli edzésre, lezuhanyoztam, ez azért is volt jó, mert formában és tisztán tartottam magam, és biztosítottam, hogy ne én legyek mindig az első az irodában. Olyan is volt, hogy direkt elkéstem, majd a késésemet a borzasztó közlekedésre fogtam” - írja.

Először csak rövid időre akart az irodába költözni, hogy megnézze, megy-e neki a dolog, de az lett a vége, hogy 500 napig élt az irodában. Egy idő után az életfomájává vált, hogy csövel. Terry K. a két évvel ezelőtt híressé vált, baltás csöveshez, Kaihoz hasonlóan nem tartja magát hajléktalannak, mindketten azt mondják, hogy nem homelssek, hanem home-freek, amit leginkább úgy lehetne fordítani, hogy szabadok. Terry K. megfogalmazásában ez leginkább azt jelenti, hogy ő szabad akaratából nem lakik klasszikus értelemben vett lakhelyen.

Végül nem is azért költözött ki az irodából, mert lebukott volna, vagy ráunt volna a dologra. Sőt, kifejezetten élvezte a dolgot, sokat írt, boldogabb lett, rengeteg emberrel találkozott, sokfelé járt, elment nyaralni ide-oda. Egyrészt azért, mert egy csomó pénzt spórolt a lakhatásán, másrészt azért, mert mindig el kellett foglalnia magát a munkaidő vége utáni néhány órában, hogy tuti üres legyen az iroda, amikor elkezdi összeállítani a fekhelyét.

„Számos váratlan előnnyel járt, hogy az irodában laktam, de messze volt a végleges megoldástól. Amikor a cégem kezdte a pénzügyi összeomlás jegyeit mutatni, akkor elkezdtem a jövőn gondolkozni. MIhez akarok kezdeni az iroda utáni életemben? Egy régi barátom, Robert januárban költözött Los Angelesbe, és azt mondta, szeretne a szobatársam lenni. Robert filmes, remek kapcsolatai vannak a szakmában és megbízható. Együtt kezdtünk lakásokat nézni. De valami fura volt. Bérleti díj nélkül éltem egy évig, és rájöttem, hogy mennyire szeretem, hogy most már máshogy osztom be a kiadásaimat. Havonta több mint ezer dollárt költeni egy büdzsé egyetlen elemére teljesen irreálisnak tűnt már. Ráadásul nagyon ócska lakásokra lett volna csak pénzünk. [...] Amikor legközelebb beszéltem Roberttel, megmondtam neki, hogy nélkülem keressen lakást. Ötszáz napig éltem az irodában. Végül csődbe ment a cégem. Az első kirúgási hullámban voltam benne. Egyszerre vesztettem el a munkám és az otthonom” - írja.

De ekkorra már összeállt a fejében a mesterterv. A kirúgását megelőző hónapokban kidolgozta, hogyan tudja az autóját lakássá alakítani. Azóta abban lakik, a szintén a kirúgása óta beindított blogjában hosszasan le is írja a hozzá hasonló kalandvágyóknak, hogyan lehet egy autót kényelmes minilakássá alakítani.

Úgy néz ki, az írói karrier is kezd beindulni. Pont a napokban érkezett meg a texasi Austinba, hogy felvegyék egy tévéműsor próbaadását. A posztjából pedig úgy tűnik, nem tervezi feladni a szabad, lakhelymentes életét.